30.nap: Valami új kezdete…

Az Angyalképző utolsó napja valaminek a vége és a kezdete is egyben. Nóri és Erika arra biztatnak, hogy maradjunk tudatosak, a már felvett jó szokásainkat őrizzük meg és fordítsunk magunkra naponta minimum 30 percet. Ha követtétek velem együtt a programot, ez igazán nem lesz nehéz! Folytathatjuk továbbá a Halogatás lista írást (hármasával, hogy kevésbé legyen ijesztő) és a tudatos napirend ill. programtervezést. Apropó, ma van a hálavacsi a szárnysegéddel.

Meghatódtam mikor megnéztem a lányok búcsú videóját… (Most tényleg vége? Ennyi volt? Nincs több tipp, videó, kedves biztatás  – enyhe kétségbe eséssel kevert megható pillanatai a fél-interaktív búcsúnak az angyalmuhely.hu –n, miközben azért büszke is vagyok magamra, hogy „igen, végig csináltam!”) Kicsit úgy érzem magam, mint amikor szeretsz egy tévé sorozatot vagy olvasol egy jó könyvet, megtörténik a hepiend, a királyfi elveszi a királylányt és hopp vége a sztorinak. Nem lezáratlan, tök pozitív, de mégis bánod, hogy vége… csak még egy kicsit, csak még pár napig hadd merüljek el abban, ami jólesik a lelkemnek..! Az Angyalképző folytatása az ÉLET. Egy tudatosabb, boldogabb, nőiesebb, felszabadultabb élet, és csak rajtunk múlik miként alakítjuk!

A mai nappal ténylegesen véget ért a 30 napos Angyalképző programom, amit 3534 perccel azaz 58,9 óra énidővel (vagy ahogy én hívtam angyalidővel zártam) - azt hiszem ez elég jó eredmény!:)
Köszönöm mindazoknak, akik támogattak a program során, különösen Anyukámnak , férjemnek, valamint Koppány Rolandnak (kisöcsém :) Hruskó Erikának, Székelyhidi Áginak, Csuka Joli PP tréneremnek, Hiba Dóri babafotósnak,  angyalhugicáimnak: Lenkey Judynak, Medics Szandinak, Regenbach Zsófinak és az Angels' Army teljes csapatának! <3 :)

Az Angyalképzőt bátran ajánlom minden olyan lánynak, nőnek, aki szeretne egy kicsit tudatosabb és kiegyensúlyozottabb életet élni vagy akár család, gyerek mellett meglelni azt a picike pluszt, ami feldobja a mindennapjait. Ez alatt az egy hónap alatt, nagyon jól éreztem magamat, sok vidámságban, örömben, felismerésben és megismerésben volt részem és kerekes székesként is bátran ajánlom, mert nincs a programban megoldhatatlan feladat (legfeljebb néha kicsit újraformáljuk a kihívást :) ehhez ajánlom "segédanyagként" az Angyalképzőről vezetett blogomat: http://angyalido.blogspot.hu/

Sok olyan feladat volt, ami már az életem része, de néhány új szokást is sikerült beépíteni, ilyen az álomnapló, a hálacetli és a rendszeres edzés. Figyeltem a bőrápolásra Törköly Antia, és az étrendemre Nagy Eszter Anna tanácsai által és a lelki békémre Székelyhídi Ági útmutatásával. Akadtak felemelő, megható vagy épp "magamba szállós" pillanatok... Az Angyalműhely nap (a Schwartzkopf jóvoltából) hatalmas élmény és energiabomba volt nekem és amennyiben a későbbiekben módom lesz rá, szeretnék részt venni egy Soul és egy Life napon is, valamint továbbra is ellátogatok a budapesti Angels’ Spiritekre.

Íme a végére a blogolvasóknak egy kis feladat: az én kedvenc napjaim az alábbiak voltak: 1, 4, 8, 9, 13, 16, 19, 22, 23, 25, 27 (keressétek vissza! ;)
Még egyszer mindenkinek köszönöm, élmény volt veletek! :)

29.nap: Programszervezés

Ha volt a program alatt szárnysegéded, holnap este ünnepeld őt meg egy hálavacsival és hála ajándékkal (valami „angyali” aprósággal)! Szerdára pedig már most tervezd meg az estédet! Nos, ezzel könnyű dolgom, lesz: szépülni fogok a csütörtöki Karácsonyi Angels” Spiritre! Már nagyon várom! :)

Az Angyalbiblia azt tanácsolja, hogy a következő 2-3hétre gondosan táblázzuk/tervezzük be a napjainkat, tűzzünk ki célokat, határidőket! Ha folytatjuk a hagyományt ez a szokás beépül a mindennapjainkba és megkönnyítheti az életünket. A határidőnapló minden nő jóbarátja…! :)
Én minden évben veszek egyet és több- kevesebb sikerrel használom is, ám vannak erre kifejezettem okos telefonra letölthető alkalmazások is.

Ma csodálatos dolog történt velem:
Alighogy meghirdettem a munkahelyemen az adománygyűjtést a Wesley ovi számára, megkeresett az egyik kollégám és elmesélte, hogy az énekkarhoz ellátogatnak az ovisok, most szerdán és együtt fognak énekelni! Erről nem is tudtam, kicsi a világ! Meghívtak a karácsonyi ünnepségre és én örömmel elfogadtam! :)

27-28.nap: Angyalavató és kívánságlámpás

Szombat: Party time! :)

Ha minden jól ment, meg volt a helyfoglalás, meghívók kiküldése, szépülés, nagy alvás, akkor mára csak a buli maradt. Én sosem voltam az a magamat ünnepeltető fajta, ezt most sem tudtam levetkőzni teljesen… így hát meghirdettem az Angyalavatót, piros vs. fehér dress kóddal, és egy kis cselhez folyamodtam. A legtöbben ugyanis úgy tudták az angyallá válásomat ünnepeljük (ez részben igaz is volt), de valójában három (köztük a férjem) fiúismerősünk decemberi szülinapját ünnepeltük! Folyt a sör, forralt bor és mézes pálinka, jó kedvünk lett hamar! Volt hát nagy meglepi, mikor a Tranzitba beállított öcsém -  aki szintén decemberi – a tortával és rajta a „3”-assal, amit senki se tudott először hova tenni…

A buli nagyon jól sikerült, zárásig maradtunk! :)

Vasárnap:
A józanodás és kívánságlámpás napja…
Visszagondolva az elmúlt egy hónapra és összegezve a történteket, azt hiszem egész jól sikerült teljesíteni a programot. A legtöbb feladatot akadálytalanul teljesítettem, amin kellett picit módosítottam. A 30 napos program segített kicsit jobban fókuszálni magamra és olyan énidőket teremteni, amit valószínűleg magamtól nem tennék, vagy nem venném észre, hogy az az. Az Angyalképző legjobban a tudatosításban és az egészségesebb énkép kialakításában volt nagyon hatékony, hálás vagyok, hogy szeptemberben ráleltem az Angels’ Army csapatára, hogy általuk és a könyv, valamint a programjaik által még jobban kiteljesedhettem! A programnak sok olyan pontja van, amit ezután is tartani fogok pl.: a hálacetlit, csak már ez hálanapló formájában! :)

Sajna sikerült kollektíven kissé megfáznunk, Mima manóm is belázasodott, így nem tudtunk elmenni otthonról. A kívánságlámpást azért valamikor beiktatjuk. Addig is Jacquie Lawson egy képeslapjával búcsúzom, bennem hasonló hangulatot keltett… :)

http://www.jacquielawson.com/preview.asp?cont=1&hdn=0&pv=3346761&path=98301

26. nap: Kényeztető péntek: bőrradír, manikűr, masszázs és sok-sok alvás

Holnap van a nagy nap! Várod már?
Ha igazán ráhangolódtál, akkor olyan lesz, mint egy esküvő vagy egy kerek évfordulós szülinap. Az ilyen nagy eseményekre pedig illik rápihenni. Miután mindent lecsekkoltunk a buli körül és gondosan áttanulmányoztuk a hét elején megírt karrier tervünket, Erika és Nóri a videó üzenetben figyelmeztet arra, hogy ezt a program lejárta után is minél sűrűbben nézegessük (és persze tegyünk is érte). A héten a papír-írószerboltban nem bírtam ellenállni és megvettem egy könyv vastagságú vonalas füzetet, aminek a borítóján rengeteg különböző ajtó van. Magamban elneveztem lehetőségek könyvének…

"A sors nem más, mint egy ajtó, de te döntöd el, hogy belépsz-e rajta vagy visszafordulsz."  

A nap hátralévő részében a szépülésé és lazításé a főszerep. A lányok azt javasolják, ma kivételesen rendeljünk házhoz valami finom ételt és adjuk át magunkat a relaxnak. Ebbe belefér akár egy masszázs is. Én őt ajánlom (megbeszélés alapján Budapesten házhoz is megy és nagyon érti a dolgát :) :

Éva (+36 30 400 9889)

Teljes test (60perc) 3000Ft

Rész masszázsok:

Hát,nyak,váll (30perc) 1300Ft

Derék és lábak (30perc) 1000Ft 

Talp (50perc): 2500Ft

Én azt hiszem ami a vacsit illeti a sushi és a Wasabi mellett döntök, és utána szépre alszom magam… :)

25. nap: Álomfejtő partiangyal

Elérkeztünk ahhoz a részhez, amikor a kb. 3hete leírt álmokat, álomfoszlányokat kezdjük elemezni, ehhez különböző netes portálok is segítségünkre lehetnek:

Álomfejtés.net

Álomnapló.hu

Life.hu álomfejtő szolgáltatása

A várandósságom előtt szinte minden éjjel álmodtam, és az esetek 80%-ban valami borzasztóan negatívat: kergettek, lezuhantam, fék nélküli kocsiban ültem (nincs jogsim), felrobbantam, megcsaltak, becsaptak, leszúrtak, megöltek, megvertek, megettek… reggelre fáradtabb voltam, mint mikor lefeküdtem.
Az utóbbi időben keveset álmodtam, viszont élénken. Zömében fülledt vagy erőszakos álmaim voltak. Pont ma reggel azt mondta a párom:
- Szegénykém, nem tudom mit álmodtál, de azt mondogattad: „csak vajazó kést kaphatsz!” – ez viccesen hangzik, de valójában azt álmodtam, hogy egy amerikai típusú kertvárosban lakom – nem néztem mostanában Szülifelit -, nagy hó van és engem májon szúrt valaki, akit ismerek (a valóságban nem tudom ki az). Filmszerű volt az egész, a fájdalom viszont valódinak tűnt...Azért próbálom a dolgok jó oldalát nézni, azt mondják, ha valaki halálával álmodsz, az sokáig él… :)

Párszor voltak jós álmaim is pl.: a kis hazánkban kóborló fekete párducról vagy egy hajnalban balesetet szenvedett fehér buszról, mindezt természetesen a média megjelenés előtt… Egyszer volt egy előző életes álmom is, legalábbis a kineziológus, akihez akkoriban jártam, ezt mondta…

Szóval Angyalok, akinek van, álomfejtésre fel! Azért próbáljátok mindenben a pozitívat keresni!

Egy új ruha, egy új bizsu, hajcsatt vagy körömlakk... Este jöhet a shoppingolás vagy ha nincs rá keret egy kis barátnőzős csere-bere, hogy mégis csak legyen rajtad valami új, valami régi, valami használt, valami kék… ja, nem, az más. Bár ha úgy vesszük örök szövetséget köthettek az új, pozitívabb, angyalosabb énetekkel a szombati Angyalavató partin és ezt nem árt méltóképpen megünnepelni! :)

24.nap: Angyalruha és Mikulás

Ma elővesszük az újholdkor és teliholdkor írt listát és kielemezzük, mi sikerült belőle, mi nem, mi indult meg a változás rögös útján… A telihold az elengedést, az újhold az új dolgok bevonzását segíti, a két lista pedig az önismeretedre fókuszál picit.

Este, ha egy totál új outfitre nem is futja az Angyalavató bulira, a gardróbot kell átfésülni fehér ruhadarabokért. A fehér kényes szín: piszkolódik, sápaszt, kövérít, de… ha megfelelően használod pl.: színes kiegészítőkkel, nagyon fel lehet dobni!
Én már a héten kezdtem ráhangolódni erre a szettre, de még nem döntöttem véglegesen. A feeling minden esetre megvan: Jókat pletyizünk a csajokkal a facebookon az angyalképző csoportban, gőzerővel dolgozom a hontalan ovi projekten, éneklek a munkahelyem karácsonyi kórusában és már javában meglepiket gyártok…és hangolódom!




Egyébként most van a Télapó estéje. Nálunk az történt, hogy én, mint a Mikulás szárnysegédje - hah ha :) - mindenkinek csempésztem valami meglepit, hol az ablakba, hol az ágyra, hol a kiságyra akasztott "My first Christmas" feliratú fehér prémes, rózsaszín plüss zokni-csizmába... Mindenki nagyon örült az apróságoknak, jó volt látni, hogy a 22 éves nagyobbik öcsém és az 52 éves Apukám ugyanúgy ráizgul a kinder tojásra (főként a benne rejlő játék összeszerelése miatt :), mint a férjem a virgács-szivarra.... A poén az volt, hogy annyira rákészültem másokra, hogy én nem kaptam semmit... végül kisebbik öcsém megkínált a kinder csokijából. :D
Hiába, egyik legszebb ajándék az őszinte öröm és a testvéri szeretet!

23.nap: Fuss, Forest! Fuss!!

A már felvett szokások, mint a korábban kelés, nyújtózkodás, rendszeres vízivás, hálacetli stb. és az Angyalavató buli szervezése mellett viszonylag ritkul a napközbeni feladatok száma.

Ma a halogatás listán szereplő második, azaz középső tételt kell elintézni. Tudom és megértem. Ha valamihez nem füllik a fogunk, azt nem szívesen tesszük meg, de nincs mese, essünk túl rajta! Elmosolyodtam, mikor elolvastam egy két évvel ez előtti bejegyzésemet, az akkori legnagyobb halogatásomról (ITT). Milyen jó érzés túl lenni rajta! Azt hiszem ebben a bázis egyik angyala, Lilla is egyetértene velem! :)

Délután/ este a kocogás művészetét kell bevezetni az életünkbe. Persze aki gyakorlatlan, elsőre ki fog purcanni, erre figyelmeztetnek is a lányok. Az Angyalműhely könyvben Nagy Eszter Anna tanácsait követve azonban azt gondolom túl élhető a dolog. Kerekes székesként, a kocogást kiváltandó, a tekerést javasolnám, annak aki bírja (igaz ez télen nagy kabátban elég macerás, de lesz még tavasz! :) Akinek az állapota nem engedi, - pl.: elektromos kerekes székkel közlekedik – tegyen esténként egy negyedórás sétát a friss levegőn. Egyszer a jóga tanárom azt mondta, hogy nagyon sok minden múlik az elménken. Ha pl. nem tudok fizikailag futni, akkor nagyon-nagyon erősen képzeljem el! Képzeljem el, hogyan mozdulnak, dolgoznak az izmaim, hogy veszem a levegőt, hogy ver a szívem, képzeljem el a talajt a lábam alatt, ahogy újra és újra dobban rajta cipőm talpa… Garantálta, hogy jobban el fogok fáradni, mint akik tényleg futnak… igaza lett. Ahhoz, hogy ez a gyakorlat tényleg jól sikerüljön, egyedül kell menni és nem a barátnőddel vagy a pároddal csacsogni közben! Zene szólhat.

Estére gyertya szertartásos teázást ajánlanak a csajok. Az én egyik kedvencem a Bio Mandala tea, Harmony – Belső Tűz keveréke. Melegen ajánlom! :)

A "Harmony" egy speciálisan összeállított teakeverék. Klasszikus keleties íz, amely színt visz mindennapjainkba. Az indiai Ayurvéda ősi tudománya szerint ezen fűszerek növelik a testben a tűz elemet. Téli napokon segít a felmelegedésben. Próbálja ki zab-, rizs- vagy szójaitallal keverve, mézzel vagy nádcukorral édesítve!



Összetétel: fahéj*, almagranulátum*, gyömbér*, kardamom*, szegfűszeg*, bors* ökológiai gazdálkodásból

A mi mai sétánk tesómmal Mikulás ajándék váráslásba fulladt, de mentségünkre legyen szólva két helyszín közt, igen sokat voltunk a friss levegőn, miközben megérkezett az első igazi, téli nap és hatalmas pelyhekben hullott a hó! Gyönyörű, hangulatos látvány volt! :)

22.nap: Kívánságtérkép és „no lift”… GPS üzemmód

A „no lift” az első feladat, amit kerekes székesként, nehéz átvariálni, mert ugyebár a „használj lépcsőt” esetemben elég vicces és merész lenne… helyette azonban megfogadtam, hogy csak annyit liftezek ma amennyit feltétlenül szükséges, ettől ugyan fittem nem leszek, de újratervezésben (akár a GPS :) erősödöm… :)

A kívánságtérkép módszerével már néhány évvel ezelőtt találkoztam és meg is csináltam, bár azt hiszem akkor túl nagyokat álmodtam… Az első albérletváltásig kinn is volt a falon, aztán valahogy elkallódott. Most megtaláltam a gépen a fájlt. Elmosolyodtam, mire vágytunk akkoriban (mert a párom vágyai is rajta voltak), konkrét megnevezés, határidők, anyagiak… Bár viszonylag kevés dolog valósult meg a kijelölt határidőre, azért a gyereket összehoztuk… :)

Most – szintén GPS alapon – aktuális az újra tervezés. Megfigyeltem magamon, milyen sokat változtam. Konkrétabb lettem, igaz családcentrikusabb és ezáltal sokkal kötöttebb is. Bárki bármit mond, egy szingli könnyebben önmegvalósíthat vagy válthat munkahelyet „hobbiból”, mint az, aki egy (vagy több) családért felel. Hiába lenne valaki – most nagyot mondok – világjáró felfedező vagy önkéntes, árva gyerekek mellett Afrikában, ha már nem csak önmagáért felelős. Önkéntességből pl. nem lehet megélni. A pénz nagy úr. Ebben az esetben nem lehetsz önző, hogy „már pedig én olyan állást keresek, ami boldoggá tesz”, de… és itt jön a nagy betűs DE, meg kell találni, azokat a kiegészítő tevékenységeket, amik egy fapofával végzett 8 (vagy több)órás megélhetési meló mellett mégis helyrebillentik az egyensúlyt. Néha „apróságok” is feldobják az ember hétköznapjait: család, barátok, hobbi… A „nagy” lehetőségek megtalálása néha hosszú folyamat, én is keresési, tervezési fázisban vagyok… de már tudom mit szeretnék.

Anya vagyok és feleség. Napi 8 (és fél) órában dolgozom, mint bárki más. Hálás vagyok, hogy van hol. Ahhoz azonban, hogy én Én lehessek, kellene valami plusz, ami úgy érzem egy kreatív, segítő tevékenységben nyilvánulhatna meg. Szeretnék adni valamit az embereknek! Szeretnék egy második munkahelyet (nem feltétlen anyagi értelemben, bár az se lenne rossz :), ahol a fent említett módon teljesíthetném ki magam. Ugyanakkor szeretnék fizikailag is jelen lenni, aktívan tevékenykedni, segíteni másoknak és nem csak az otthonom egyik sarkában összeeszkábált kézműves cuccokat vásárra küldeni, némi aprópénz reményében… én nem ilyen vagyok! Sokkal jobban kedvelem az aktív életmódot a begubózásnál.
Kérdés: Hajlandóak-e mások lehetőséget biztosítani nekem?
Szeretnék olyan mentorokat, ha úgy tetszik segítő angyalokat találni, akik mellett tanulhatok, fejlődhetek, hogy én is pozitív gondolkodásra ösztönözzek hullámvölgyben élő embereket és segíthessek majd azoknak, akik ezt szívesen fogadják.

20-21. nap: Kirándulás és önvizsgálat

SZOMBAT

Hát igen, tél van. Nagyon. 

Családos programként kimentünk a karácsonyi vásárra. Kecske-káposzta… :)

Bár a nap szikrázóan sütött és felhőt nem láttunk az égen, a szél igen csak jeges volt. Ezért úgy döntöttünk szétfagyott tagjainkat – persze Mima kivételével - egy kis (lélek)melegítő forralt borral ajándékozzuk meg. Bár nem terveztük, de teljesen véletlenül több ismerőssel is összetalálkoztunk, akik később csatlakoztak hozzánk és az adventi forgataghoz. Nagyot mosolyogtam azon, mikor a vásárban a mézárus leányzó nagy örömködve jött oda hozzánk, hogy megnézze a lánykánkat, hiszen tavaly ilyenkor még a pocakomban volt. Hihetetlen, hogy repül az idő! Tavaly a Mikulás bácsi pocakjánál csak az enyém volt nagyobb, de pár nap és Mima már a saját szemével is láthatja a Télapót….. :)

2011. Mikulással

2011. Karácsonykor nagy pocakkal

2012. Párom munkahelyén már áll a fa :)

VASÁRNAP

Ma a tükör elé állva/ülve meg kell nevezni, azokat a tulajdonságainkat, amiket egy másik nő veszélyesnek tart bennünk, legyen az a szem, bőr, mosoly, kisugárzás, magabiztosság stb. Ez egy nagyon nehéz feladat! Egy: brutál őszintének kell lenni (és fenn áll a veszélye annak, hogy túl elbizakodottnak vagy pont ellenkezőleg önbizalom hiányosnak érezheted magad), kettő: másokat mindig könnyebb kiértékelni, mint saját magadat… Bevallom nekem a feladatban – mármint a pozitívumok kiemelésében – nem a tükör, hanem Pali fotói segítettek. Egyszerűen jó rájuk nézni és olyankor nem érzem magam elbizakodottnak sem. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, még olyanoktól is, akikről évek óta nem is hallottam. Még azzal is megkerestek, hogy nincs-e kedvem beszállni egy tánccsoportba… Mondjuk az efféle megkeresést kicsit felszínesnek érzem, de hát a legtöbb ember a külső alapján ítél. Azt, hogy más nők mit láthatnak bennem „veszélyesnek” nem tudom, hogy a pasik mit, azt pláne nem… :)

De azért örülök, ha a „Kerekes székben is NŐ vagyok” mini kampányom sikert ért el…

Photo by Nánási Pál

Este gyertya szertartás segített lecsendesedni. Székelyhídi Ági, mint mindig fantasztikus, egyszerű, de hatásos tippet adott az elengedéshez az Angyalműhely könyvben. Nem kell hozzá más, mint egy gyufa és két gyertya (az egyik lehetőleg aranyszínű). Érdemes végig csinálni!

Ui.: Nekem ez a feladat pont advent első vasárnapjára esett! :)

19. nap: Meghívó

Gyerekkoromban imádtam meghívót készíteni. Ez azon kedves kreatív elfoglaltságunk közé tartozik, amit felnőtt fejjel ritkán űzünk, pedig igazán szórakoztató és alkotó énidő lehet. Igaz a mai digi-világban sokkal egyszerűbb (és gazdaságosabb) az „arckönyvön” létrehozni egy eseményt és ahhoz klikkelgetve csatlakoztatni embereket, de így pont a készülődés varázsa veszik el.

Én legutoljára az esküvőmre készítettem meghívót. Párommal már 7 éve voltunk együtt és azt mondják ez vízválasztó év, hát mi elhatároztuk, hogy keresztbe teszünk a babonának! Tavaly május 28-án tudtuk meg, hogy a diplomaosztónk július 2-ára esik. Mindkettőnk családja vidéken él, ritkán találkoztunk, de tudtuk, hogy erre a neves eseményre feljönnek. Beszélgettünk róla, milyen poén lenne, leszervezni akkorra az esküvőnket, úgy, hogy a család csak aznap tudja meg, hogy kettős ünnepség lesz... Megcsináltuk! Kereken 30 nap kell az anyakönyvi hivatalban a házassági szándék bejelentésének elfogadásához, mivel hétfőn tudtam csak intézkedni, pontosan 30 nap múlva esküdtünk! Ráadásul Július 2-ára Budapesten egyetlen időpont maradt és pont a mi kerületünkben, du. 14h. (utána legközelebb október elején!). Mi ez, ha nem égi jel? :)
Meg volt hát a nagy meglepi: 10-kor diplomaosztó Óbudán, 14-kor esküvő Újbudán!
Büszke vagyok magamra, mert elárulom 30 nap alatt leszervezni a 0-ról egy komplett esküvőt, szertartással, ruhával, virággal, meghívó, zene, vacsi, torta, s mindezt a család előtt titokban tartani, miközben épp államvizsgáztunk, albérletet váltottunk, nem kis teljesítmény! Az utolsó 3-4 napban végig rosszul voltam, azt hittem az idegesség, de rövid úton kiderült MÁS miatt..... ;) Húzós egy hónap volt, de imádtam minden percét! :)
Nagyon gondosan megterveztem mindent: rajzolgattam, szerkesztgettem, nyomtattam, kivágtam, lukasztottam és szalaggal átfűztem mind a 100 meghívót. 

Nem volt egy rövid folyamat, de közben végig ott szólt a fejemben és a fülemben Josh Groban You raise me up-ja- aminek végül a refrénje magyarosítva felkerült a meghívónkra a zene pedig a szertartás utáni gratuláción akkora sikert aratott, hogy bár csak egyszer játszhattuk volna le, mert a futószalagos hivatali esküvőn ennyire van idő, a „dj” kétszer játszotta le… :)

Száz szónak is egy a vége, meghívót gyártani jó! Kívánom, hogy Ti is olyan nagy élvezettel készítsétek el a meghívótokat az Angyalavató partira, mint én az esküvőmre!

18.nap: Belsőtánc

Az angyalavató buli szervezése mellett a mai feladat magadra zárni az ajtót, betenni egy kedvenc zenéd a lejátszóba és hagyni, hogy a lelked vezesse a mozdulataid, adja meg a ritmust. Mindenki tud táncolni és minden tánc szépsége belülről fakad.

Angyalműhely EXTRA!

Végre! Végre! Végre!

Megérkezett az Angyalműhely napról, az egyéni személyes dvd-m! :)

Annyira örültem  a kis narancssárga borítéknak mikor megláttam, hát még annak, ami benne volt...

Azért jelentkeztem erre a csodával határos angyali napra, mert általa nem csak én töltődhettem fel, hanem általam a családom is, illetve a történetem és a képek segítségével példát szeretnék mutatni azoknak a kerekesszékes lányoknak, akiknek talán még nincs elég bátorságuk vállalni a NŐiességüket!

Photo by Nánási Pál 

Smink: Törköly Anita 

Frizura: Szofrán Zsolt 

Hangulat felelősök: 

Angyali szakértők: Székelyhidi Ágnes, Kepes Ágnes, Szily Nóra, Holdampf Linda,

Varga Veronika, Marton Laura, Törköly Erika, Ördög Nóra és Pityu :)

Angyaltesók: Medics Alexandra, Regenbach Zsófia Alexandra, Lenkey Judit, Bem Judit, Bielik Zsófi, Keresztesné Tumbász Anikó

MINDENKINEK NAGYON KÖSZÖNÖM AZ ANGYALAVATÓT! :)

17. nap: Hobbi, te édes…

„Van neked olyanod, hogy hobbi?”
Azt gondolom, hogy aki erre nemmel válaszol, az nem gondolta végig a kérdést… Hobbija mindenkinek van, hobbinak nevezünk, bármilyen olyan tevékenységet, amit élvezettel csinálunk. Van akinek ez a bunji jumping, van akinek az ablakon kibámuló álmodozás. A lényeg, hogy jó érzéssel töltsön (f)el és ha netán valami alkotó tevékenység az külön jó.

Nekem ún. hobbikorszakaim vannak, nagyon sok mindent kipróbáltam, érdekel(t): rajz, festés, tűzzománc, agyagozás, hobbi kézművesség, kirándulás, fotózás, parti ill. közönségszervezés, lovaglás, jet-ski, ezotéria, grafológia, önképzés, PLB, NLP, lakberendezés, rádiózás, póker, bowling,(blog)írás, sütés…

Az írás (cikk, blog, vers), és a sütés elég intenzíven vissza-visszatér az életembe.

Rumos-meggyes csokitorta

Áfonyás muffin

Sajttorta szamócával

Csokis-zöldcitromos sajttorta Sándoromnak :)

Nagyon csokitorta Erikának :)

Mostani albérletünk beköltözésünkkor (1,5éve) majdnem teljesen üres volt. A jelenlegi tűzhelyünk egy műszakilag agyhalott romhalmaz (igaz a mosógép is, de azt hagyjuk)… A héten készülünk a párommal venni egy álomsütőt, mert nagyon-nagyon szeretnénk, ha az idei ünnep (ha ajándékokban nem is), de ételben bőséges és finom lehetne. Igen nagy a család és most mindenki hozzánk jön, mert Mima manónkkal mi még nem megyünk vidékre. Ez lesz az első Karácsonya és én annyira izgulok! Nem tudom mi fog neki megmaradni belőle,de azt szeretném, ha öröm és vidámság járná át a házat és ehhez egy finom ebéd/vacsi elengedhetetlen! Már csak a hitelhez szükséges papírokat kell elintézni… 

16. nap: Pókerkártya, márványsajt és házi költségvetés

Az, hogy 15 perccel hamarabb kell ébredni, olyan észrevétlenül kúszott be a tudatalattimba, hogy ma már óracsörgés előtt, magamtól keltem! :)

Az "Angyalbiblia" szerint mára kicsit besűrűsödtek a feladatok, mondhatni próbára tesszük mi nők az „ezerfelé figyelés” képességét!
A fehérnemű vásárlást már hó elején letudtam, így rögtön egy pipával indítottam a napot. Következett a többi feladat.
Először is ebédnél étkezzünk tudatosan, egyedül, kicsit magunkba szállva (mobil,újság, könyv és laptop nélkül), az ételre, ízekre, illatokra figyelve. Valahol egyszer azt olvastam, hogy a francia nők, azért olyan vékonyak, csinosak, mert nem esznek sokat, de ha esznek, akkor étel minden egyes falatkáját alaposan kiélvezik…

Erről eszembe jutott a Ratatoule című meséből Remy, a gourmand patkány, ahogy kiélvezi az ízeket, amikor eszik ill. főz…


Fentieken felbuzdulva a délutáni Power Plate edzés után olthatatlan vágyat éreztem egy kis sajt, iránt, így öcsémmel betértünk hazafelé a Mom Parkba. A plázaszinten vettem egy kis darab, jó sós márványsajtot, amit ala natúr be is faltam, majd beültünk a Konrády Francia Pékségbe, ahol tesómat megleptem egy almavarázzsal, magamat pedig egy fetás pitével, amit rém úriasan, Gentleman’s Choice magazint lapozgatva fogyasztottunk el, szigorúan néma csendben és egyenes testtartással. Bírom öcsémet, mert minden játékban benne van, és rögtön veszi a lapot.

Apropó lap. A mi kedvenc társasjátékunk az activitin túl, a póker. Régebben még kupát is csináltattunk, ami a baráti társaságunkban körbejárt. Hiányoznak ezek a partik, de a meló miatt hétköznap senki se ér rá… :(
Ha viszont nem, otthonülős buliról van szó, akkor hétvégén egyértelműen: BOWLING! :)

2011

Készíts házi költségvetés táblázatot! Szerintem ez az emberek 80%-át kínosan érinti, mert, ha leírjuk, masszívan kötelesek vagyunk szembenézni pénzkezelési szokásainkkal. Ez általában (hacsak nem jómódú az illető) igen kellemetlen feladat, viszont annál hasznosabb! Ha egy picit elvonatkoztatunk a pénzügyi problémák okozta negatív érzelmi görcstől, sokat tanulhatunk belőle. Én annak idején Csapó Ida Chi*** anyagait olvastam, hallgattam, sokat segített. (Lehet vissza kéne térnem rá?)
Mivel gyakorlatilag három generációt tartunk el változó tendenciában, nálunk jelenleg nem igazán lehet előre tervezni… mondhatnám, minden hónapra jut valami váratlan extra kiadás. Jóideig, míg csak ketten laktunk a párommal, több- kevesebb sikerrel vezettem bevki (bevétel-kiadás) táblázatot, de aztán valahogy elmaradt. Főként, amikor a kiadás megugrotta a bevételt és ráébredtem, hogy a plusz munka, amit találtam (cikkírás) még így sem egészíti ki legalább 0-ra a hó végi záró egyenleget. De nem adom fel, folyamatosan keresek új lehetőségeket!

15. nap: Félidő

Ideje szembenézni a halogatáslista legalsó, harmadik pontjával. Ez nálam a fogorvos.  Kiskamasz korom óta nem vagyunk jóban, bár viszonylag problémamentesek a fogaim, az emlékeim kevésbé… de nincs mese bejelentkeztem.

Ezt a feladatot lazítandó ma el kellene kezdeni szervezni, az Angyalavató partit. Szinte nehezebb feladat, mint a fogászat… Az anyagiakon túl az a gond, hogy a környezetemben senki nem veszi komolyan, amit csinálok, már mint ezt a 30 napos programot. A legtöbben egy újabb hóbortos-spirituális pénzköltő hablatynak tartják. S én hiába kezdem érezni a változást, gyakorlatilag a férjemen kívül (aki szintén kb. megsimizi a buksimat, de legalább nem szól le) nem igazán van partnerem a dologban. Még az ún. szárnysegédem is csak névleg az. A két barátnőm általában lelki támaszra szorul, a családom többi tagjáról nem is beszélve…. Nem igazán lehet velük „ereszd el a hajam” vidáman bulizni. Támogatást és erőt leginkább azok jelentenek, akik részt vettek az Angyalműhely napon. Amikor meséltem róla a környezetemben (és tényleg mindenről részletesen!) ill. olvasták a facebookos nyereményjátékot, legtöbben azt hitték csak egy mostanában felkapott átalakítós nőci-nap volt, pedig akkor tényleg elindult bennem valami… Valahogy bánt, hogy mennyire nem nyitottak erre és hogy csak a „rosszat”, a manipulatív pénzköltést látják benne (holott nem csináltam eddig többlet kiadást a program miatt). Úgy érzem, ha egy nő változni akar, azok akik nincsenek még erre felkészülve, visszahúzzák őt. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy a változás az én döntésem, és akár értik, akár nem, nem erőltethetem másokra. Csupán egy még vidámabb, pozitívabb ént adhatok nekik.
Az Angyalavató parti szempontjából azonban nagyon bánt, hogy nincs kit meghívni, nincs kivel ünnepelni és bármennyire is imádom a férjemet, ezt szerettem volna csajosan, tapasztalat cserélgetve, vagy legalább ellelkendezve, igaziból megünnepelni: fehér ruhával, pezsgővel, lufival, egész este vidáman, sok emberrel. (Jé, ez majdnem esküvőnek hangzik :)
Huhh, bocsánat, ez kicsit nyafkának tűnhet, de hát ilyennek is kell lenni, ma ezt hozta ki belőlem a program… Azért a statisztika még így is bőven pozitív!
Nem tudom mi lesz, de bízom benne, hogy jó úton járok és nem adom fel!

Néha megállok egy pillanatra, s valóban úgy érzem magam, mint egy ANGYAL.

13.-14. nap: Babafotózás általi bútortologatás, Felhőatlasz, extra énidők

Szombaton volt Emma Flóra névnapja (egyszerre a kettő :) és délelőtt jött Dóri, a profi babafotós – nem mellesleg igazi angyal -, akivel már jó ideje szervezkedtünk ezt a találkozót. Mivel természetes fénynél szeret fotózni és novemberben ez egy panellakás ötödik emeletén viszonylag nehézkesen megoldható egy kicsit át kellett tologatni a bútorokat a szobában. Manócskánkat felcsücsültettük az ebédlőasztal tetejére és hagytuk, hogy pózoljon. A névnapjára kapott rózsaszín gerberával pl. akkurátusan szeret-nem szeret játékot játszott, s minden egyes szirmocskát gondosan bevizsgált… 9 hónapos kora ellenére, szerencsére nagyon kamera érzékeny gyerek, Dóri majd 2 órán át fotózta és csak a buborékfújó gépet nem szívlelte a kisasszony. Dóri hihetetlen profizmussal és kedvességgel bánt Mimával, hamar összebarátkoztak, a fotózás jó hangulatban telt, a képek pedig gyönyörűek lettek/lesznek! :)

Délután a párommal angol szintfelmérőre mentünk az Anker közbe, a Katedra nyelviskolába (szerencsére kerekesszékkel is járható), ahol teljesen véletlenül összefutottunk egy kedves ismerős házaspárral. A tájékoztató után farkaséhesen beültünk a közeli Nagyi palacsintázójába, ahol végig faltuk a menüt. Ettünk: édes rakottat, sós rakottat, milánói makarónist, spenótosat, gesztenyéset, meggyes-mákost…
Már két hete próbálunk eljutni randizni a férjemmel, így kihasználtuk, hogy a nagyi vigyáz Mimára, s a palacsintalakoma után kettesben elmentünk megnézni az Allee moziban a Felhőatlaszt. Csajok, Angyalok, ez fantasztikus egy film! Én, mint filmszakos rég láttam olyat, ami így lekötött, igaz hosszú és megdolgoztatja az ember agytekervényeit, de ha valaki nem is rakja össze a képet elsőre (mert azért kell hozzá némi rálátás) már az is önmagában szórakoztató, hogy felismerd a színészeket a különböző szerepeken, maszkokban (Tom Hanks pl. 7 különböző karaktert alakít)! Rég mulattam ilyen jól!

 

Apropó Felhőatlasz, na azt a lakberendezési technikát irigylem, amit Hae Joo művel a jövőben, mikor elbújtatja Sonmit egy cellának látszó lukban... :D

A szombat annyira esemény dúsan telt, hogy vasárnapra teljesen leeresztettünk. Viszonylag sokáig lustiztunk reggel és nagyokat játszottunk a franciaágyban Mimával, amolyan igazi papás-mamás-babás módra. Legnagyobb meglepetésemre a teljes ebéd készítést a 15 éves öcsém vállalta magára, igaz kottából, de nagyon finom lett! Ezalatt Anyukám, aki masszőz megmasszírozta a hátamat. A vacsorát, sütőben sült, rakott kenyeret, Sándorom és Anyukám, egyedi vej-anyós párosban készítették el! Mókás volt, még le is fotóztam őket munka közben, ennek publikálására azonban nem hatalmaztak fel… ;P

12. nap: Álmodj, királylány!

"Nem létezik kudarc, csak újraértelmezett cél."

A mai nap az álmodozásé. Milyenné varázsolnád az otthonod, ha bármit megtehetnél?
Mivel még csak az ábrándozás szintjén vagyunk, bármit elképzelhetek.

Bő másfél éve, Emma Flóra előtt és államvizsga után, lakberendezést szerettem volna tanulni. Valójában már 10évvel ez előtt is, de akkor még csak a Kozma Lajos faipari szakközépiskolában oktatták és mikor jelentkeztem, még a jelentkezésemet is elutasították. Finoman szólva körberöhögtek, hogy mit akar egy kerekesszékes ebben a szakmában?! Felesleges hát tanulnom is, ne akarjam elvenni a helyet, arra érdemesebbek elől… Pedig külföldön, ha pl.: egy lakberendező vagy bármilyen szellemi munkát is végző szakember akár autóbaleset következtében kerekesszékbe kerül, még nem áll meg az élete. Akkor még tudatlan voltam és bár nagyon megbántottak, elfogadtam a nemet.

10év alatt, ha nem is sokat,de fejlődött a hozzáállás, s egyre több iskolában lehet lakberendezést tanulni OKJ-s képzésben. 2 éve a WERK Akadémián próbálkoztam, mint egyetlen akadálymentes oktatási helyszínen, ahol nagyon közvetlenek és nyitottak voltak, de hát a tandíjat nem tudtam volna állni. Az enteriőr stylist szak vezetője Lovas Cecília is próbált velem együtt gondolkodni, mikor elmeséltem neki, hogy igazából Magyarországon egy elhanyagolt terület, az akadálymentesítő lakberendezés vonalán szeretnék később dolgozni, mert szerintem nálunk ez nagyon gyerekcipőben jár. Itt nem csak a szokásos nyilvános mosdókról, hanem magánlakásokról, irodákról, közintézményekről (óvoda, iskola, játszóház, rendelő) beszélek. Sok feladat, kihívás, ami nekem való lenne, ám „szakpapír” nélkül senki se alkalmaz…

B-tervként autodidakta módon kezdtem tanulni: megrendeltem az ELO lakberendezői tananyagát, felvásároltam egy csomó régebbi és új lakberendezési magazint, és feliratkoztam néhány komolyabb blogra, hírlevélre.
Most a feladat kapcsán jól esett újra olyan képeket nézegetni, amik inspirálnak, amilyenné szívesen tenném az otthonomat (ha végre már saját lenne :) Bevallom, szezonálisan, most a karácsonyi dekorációkra vagyok rákattanva… Újra rám jött a szerelem, mert vállalom: "Andi vagyok, 28 éves és bolondulok a Karácsonyért!" :)

11.nap: Emlékszel rám?

Pont egy hónapja írtam ezt a jegyzetet egy másik blogomra.

„Vannak olyan régi emberek az életemben, akiket olyan szívesen felkeresnék, akikkel meginnék egy kávét és egy jót beszélgetnék. Emberek, akik valamikor fontos részei voltak az életemnek, jelen voltak egy-egy meghatározó szakaszában. Évek óta nem tudok róluk semmit vagy csak amennyit a közösségi háló enged. Hiányoznak!

De vajon miért oly nehéz megtenni az első lépést valaki felé, akitől kicsit eltávolodtunk? Talán pont az időbeni vagy a fizikai távolság az oka, vagy mert álságosnak tűnhet ennyi idő után felkeresni valakit, vagy csak egyszerűen félünk. Félünk a visszautasítástól, vagy a másik oldalon attól, hogy érdekből pl.: egy ócska „most építem a legújabb üzleti vállalkozásomat és rád gondoltam… kihagyhatatlan ajánlat!” dumával keresnek fel sok-sok év után.” Nekem erre nincs időm!” vagy „Persze, majd valahol, valamikor összefutunk” lehet a kitérő válasz. Lehet, sosem kerül rá sor és egyszer majd nagyon fogod bánni, hogy a mai digi-világban a facén a másik halálának hírét olvasod, azét, akire pont a múltkor emlékeztél, milyen jókat dumáltatok a parkban, a suli folyosón vagy táncoltatok egy bulin… Csak még egy gondolat, mondat, mosoly… ami lehetett volna.

Tudom, engem mennyire bántana, ezért most bátor leszek és meg teszem az első lépést! 

Amellett, hogy közzéteszem ezeket a gondolataimat, és az akcióba bárki beszállhat, 10 embernek privát üzenetben is elküldöm.”

2003. Ági nénivel a szalagavatón

A kísérlet eredménye az alábbi lett:

Egy régi gimis barátnőmmel újra találkoztunk és úgy érzem sikerült feléleszteni a jó kapcsolatot, egy másik ismerőssel még szervezés alatt áll a találkozó. Neki iskolás lánya van és hasonlóan zűrös időbeosztása… Egy főiskolás évfolyamtársam szintén nem ért rá, viszont hosszasan elcsevegtünk a neten. A negyedik ismerős (életem egyik őrangyala), volt középiskolai osztályfőnököm már nem olvashatta a levelemet… a lányával az október 23-i hosszú hétvégén a parkban futottunk össze, ő mondta el, hogy már nincs magánál: gyors lefolyású rákban haldoklik. Három nappal később eltávozott. Nagyon megrázott a hír, főként mikor nyár elején egy zebránál találkoztunk a lakótelepen,s sietve pár szót váltottunk még életerős és vidám volt, mint mindig. Elkéstem.

„Hogyan segítünk? Te hívsz bennünket, te döntöd el, hogy mit szeretnél mondani, kérdezni, megosztani velünk. Mi arra vállalkozunk, hogy együtt gondolkodunk veled - ha úgy érzed, hogy nehéz egyedül dönteni valamiben. Ítélkezés nélkül meghallgatunk - ha egy problémádat, örömödet vagy titkodat meg szeretnéd osztani valakivel.”
Ez az üzenet olvasható Ági néni közösségi oldalán. Ilyen volt Ő. Nem ítélkezett, de mindig segített, a szíve nyitott volt mások felé. Hálás vagyok, hogy ismerhettem Őt és, hogy megtanított ezekre, terelgetett a helyes útra szelíden, a maga módján. Ági néni hihetetlen hozzáértéssel és türelemmel tanított minket az ADDETUR-ban. A gimnáziumban osztályfőnököm és angoltanárom, a későbbiekben kedves barátom, őrangyalom volt.  Isten nyugosztalja!

***

A játék szépsége az volt, hogy a 10-ből 4 (mert Ági néniben biztos vagyok, hogy így tett volna) reagált a megkeresésemre, s bár a többi címzett nem, de olyanok, akiknek külön nem szóltam jelezték, hogy szívesen találkoznának velem újra! Ez nagyon pozitív csalódás volt számomra. Érdekesen vagyunk mi emberek bekötve. :)

Ma a nagymamámat hívtam fel, mert már vagy 3 hete nem beszéltünk és nagyon hiányzott. Jól esett újra hallani a hangját!
A közös hétvégi program pedig egy babafotózás lesz szombaton, egy igazi angyal, Dóri jóvoltából! :)

10.nap: Szadista vagy Szeretem?

A program második szerdájához érve, s a feladatot olvasva, valahol a kisagyamban leghátul felsejlett bennem egy alliteráció: szadista szerda. (Vagy inkább mazochista?)
Múlt héten szemöldökszedés, ma fogorvos… A felismerésen felbuzdulva megijedtem, és most először előre lapoztam a könyvben! Huhh… Megkönnyebbültem, és fejben máris átprogramoztam a dolgot: jövő héttől a Szadista Szerdák ugyanis Szeretem Szerdák lesznek! :)
A gondolatmenetet továbbvivén próbáltam a többi hétköznapnak is valami pozitív, kifejező jelzőt találni, mint:
- Hurrá Hétfő (telve energiával spuri dolgozni! Mindenre képes vagyok! Wáááááááááá! :)
- Kedves Kedd (egy mosoly vagy pár kedves szó mindenkinek jól jön)
- Szeretem Szerda (fel kell dobni a hét közepét :)
- Csodás Csütörtök (mindjárt péntek)
- Pompás vagy Pazar Péntek (WEEEEKEEEND!!! :)

Dilis vagyok, beismerem! :)
Szerda, a hét közepe. Vagyis csak a hétköznapoké, mert valójában ugye a Csütörtök lenne az, ám a mohó, de szorgalmas Szerda elbitorolta tőle ezt a címet, mondván:
- Hohó, én vagyok az idősebb és ha már ezeknek a jóembereknek dolgozni kell, hadd legyen meg az az érzetük, hogy közelebb a hétvége, ha hamarabb a közepe!
Amúgy semmi bajom a szerdával, szerdán születtem. Még egy középkategóriás zenei lejátszólistám is van ezekre a napokra (ami mivel mással, mint macskás klippel kezdődik).



A fürdőszoba randi (többek közt hely hiányában – panel), hálószoba-nappali randivá szelídült, mivel Mima manó, szándékunkat megérezve tettekben (konkrétan nem elalvásban és masszív kiságyban állással) fejezte ki abbéli nézetét, hogy még csak ne is kísérletezzünk összebújással vagy egy kistestvér összehozásával…

Ja és az elmaradhatatlan...

9. nap: Csokoládés-zöldcitromos sajttorta

A mai kihívás számomra igazán testhez álló, mert bár nem vagyok egy konyhatündér, sütni imádok! Ha van miből és van mivel… Sajna a mai feladatot, működő képes sütő hiányában (nem buktam!) elhalasztom. Mikulásra, ha minden igaz, hitelből veszünk egy új tűzhelyet és akkor indulhat a buli! :)
Már az ünnepeket is nagyon várom!

Régebben borzasztóan rá voltam kattanva Nigella Lawson főzőműsoraira és receptjeire, mert nem feltétlen drága alapanyagokból, percek alatt igazán érzékletesen (igaz kalóriát nem számolva), buja ételcsodákat volt képes az asztalra varázsolni. Valahogy olyan hatással volt rám a műsora, hogy túl azon, hogy éhes lettem, annyira belelkesedtem a 30. perc végére, hogy úgy éreztem azonnal sütni-főzni akarok valamit! Nigella, a maga formásan teltkarcsú alakjával igazán nőies jelenség, és hihetetlen élvezettel tudja előadni tudományát. Nagyon sok receptjét elkészítettem már, még a megboldogult Szerémi utcai albérletünk konyhájában, azóta is visszasírom… Akkoriban rendszeresen tartottunk házi-, szülinapi- és karácsonyi partikat, amire rendszeresen sütöttem. A specialitásom az elmaradhatatlan muffin és az alkalmi sajttorták lettek. Most a nagy kedvencünk, az egyszerre kellemesen fanyar, mégis édeskés a csokoládés-zöldcitromos sajttorta receptjét és fotóit osztanám meg veletek! Ezzel mindig garantált a siker! :)

Párom, a z általam sütött sajttortával :)

Sajnos angolul találtam meg, de csak, hogy érezzétek a feelinget... :)

***

Délután megvolt az első hivatalos Power Plate edzésem Csuka Jolival, hát még a fülcimpám is belebizsergett! Egészen sok gyakorlatot meg tudtam csinálni, pedig – szégyen – évek óta nem volt lehetőségem tornázni… A légzésre kell nagyon figyelnem, ugyanis torna közben annyira koncentrálok a feladatra, hogy elfelejtek levegőt venni, s ez ugyebár nem túl egészséges... ;P
Joli és a PP nagyon átmozgatott és kellemesen kifáradtam! Szerencsére semmim se fájt, de utána egy pózban aludtam végig az éjszakát, még a szemüvegem is rajtam maradt... :)

Edzés a Power Plattel - azért az angyalszárnyak befigyelnek :)

8.nap: Jótékonyság és elengedés

Ahogy már meséltem szándékosan nem lapozok előre az Angyalműhely könyvben, mert szeretem kiélvezni a meglepetés izgalmát. A feladatokat mindig hajnalban olvasom el és úgy próbálom beépíteni a napomba, s büszke vagyok arra, hogy ez többé-kevésbé sikerül is.

A mai fő teendő a nőiesség megőrzése mellett, a jótékonykodás. Mivel a gardrób válogatást nyár végén megejtettem, a holmikból egy jóbarátom kamasz lánya Fanny, és unokahúgaim Kriszti és Detti is turiztak valami nekik tetszőt, de a két zsák ruha nagyját elvittem a közeli vöröskereszthez, így egy lépéssel előrébb jártam.

Apropó jótékonyság! Hrusi barátnőmmel már vagy két hete szervezkedünk, és bekapcsolódtunk egy programba, hogy adományokat gyűjtsünk a VIII. kerület Dankó utcai, Wesley János hontalan óvoda és a Csepelen működő Kovács Zoltán Alapítványi Óvoda, hátrányos helyzetű roma és nem roma gyermekei számára.

A Roma Club, a Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal (GYEA) együttműködésben adománygyűjtést szervez 2012. november 5 és december 21. között.
Amire szükség van:
- Tartós élelmiszer: étolaj, só, cukor, fűszerek, liszt, konzervek, teafű, keksze, édességek, tészta, rizs, stb.
- Ruhanemű: őszi és téli ruhaneműk 98-134 méretig, csizma, meleg cipő minden óvodai méretben, zoknik, harisnyák, pólók, pulóverek, overallok, stb.
- Játékok: minden olyan játék, ami még használható, de nem balesetveszélyes, könyvek, társasjátékok, készségfejlesztő játékok, stb.
- Tisztító, és tisztálkodó szerek: mosópor, domestos, öblítő, sampon, szappan, mosogatószer, mosogatószivacs, stb.
- Pénz: az óvoda eszközeinek megvételére, a gyerekek szabadidős tevékenységére, mozi, színház, táboroztatás, stb.

2012. december 19-én Hrusi barátnőmmel személyesen is ellátogatunk a Wesley hajléktalan óvodásaihoz.

Ma felhívott Nagy Eszter táplálkozási szakértő, akit az Angyalműhely napon „elengedtem”, mert azt szerettem volna, hogy a gyerekeivel lehessen. Már teljesen meg is feledkeztem róla, de végül megkeresett és találkozót beszéltünk meg péntekre, itt a kávézónkban.
Holnap megyek életem első Power Plate edzésére is, évek óta nem tornáztam, de Joli meggyőzött. Most nagyon izgatottan várom az első szeánszot… :)

Ami ma felbosszantott…
Próbálom összetartani a családot. 9 hónapos kislányomat nem veszik be bölcsibe csak jövő ősszel. Sándorom (anyagi okokból) eljött Gyedre, így mivel most már ő foglalkozik Emma Flórával, decembertől vissza akartuk kérni a rokkant járadékot, amit Anyunak adtunk a bébiszittelésért, de... Anyukám, aki délutánonként máshol dolgozott, egy hónapja ízületi gyulladástól szenved, ráadásul átvágták: hiába tudta úgy, hogy beírták egy hónapja betegszabira, valójában kirúgták, de neki csak most szóltak, így elesett egy havi táppénztől (is)... december végéig gyógyszer kúra, nem dolgozhat, de visszajött hozzánk lakni, mert vidéken nincs fűtés, 9°C-os a lakás.. Apám kiborult a Gyedes döntésünkön, így januárig mégiscsak ők kapják a járadékot, mert ők is nagyon rossz helyzetben vannak... Sándorom fizetése 70%-át fogja kapni Gyed címen, ez azonban a rokkant járadék megvonásával jár, amit nekünk kell papíron lemondani. (Nem mintha az ember lábra állna attól, hogy gyermeke születik.) Tegnap felhívta a területi illetékest, ahonnan kora délután több órányi telefonálgatás után, sokadik körben elirányították egy fővárosi szervhez, aminek csak levelezési címe van. A többi helyen azt se tudták megmondani mi az ügy menete, van-e űrlap stb. Ha ők se tudják mi a rendszer, hogy várják el, hogy mi tudjuk??? Kiborító.
Más. Férjemmel és barátnőmmel múlt héten jelentkeztünk a Katedra nyelviskola TAMOP-os angol tanfolyamára. Mindhárman kerekesszékkel közlekedünk, ezért a budapesti Móricz Zs. körtéri épületet jelöltük meg helyszínnek, mert az akadálymentes. Meghívót kaptuk, melyben az áll, hogy Anker köz 1-3-ban van a hét folyamán szintfelmérő, a helyszín azonban – ahogy a telefonos munkatársuk is alátámasztotta - nem akadálymentes! Nem szerettünk volna elesni a tanfolyam lehetőségétől, ezért e-mailben kértem biztosítsanak számunkra lehetőséget a szintfelmérő megírására  a Móricz Zs. körtéren, ahová egyébként is járnánk majd! Mire választ kaptam, már csak az utolsó napra, azaz szombatra lehetett emberi időpontot foglalni, és a marketing menedzser szerint ugyan van padka, de megoldható a bejutás az Anker közi központba, hát kíváncsi leszek…



Az este folyamán próbáltam elcsendesülni, magamba szállni, összegezni dolgokat.
Mosolyogtam azon, hogy Székelyhídi Ágival mennyire rokonlelkek vagyunk! :)
Múlt héten találtam ki a karácsonyi lufiszertartást az onkológia kis betegeinek, erre nem egy hasonló gyakorlathoz érek a 8.napon? Még el is meséltem Áginak nagy lelkesen az ötletem, de ő nem lőtte le a poént… Mindenesetre ezek szerint spirituálisan egész jó úton haladok! :)

A bázis angyalai ma kezdték el a 30 napos programot és egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Izgalmas utazás ez az énidők birodalmán át. A feladatok egyáltalán nem meg terhelőek, még kerekes székesként sem találkoztam, olyannal, amit ne tudnánk kis átalakítással kivitelezni. Valójában csupa olyan apró tipp és praktika, amire csak egy picit kell jobban odafókuszálni, hogy teljesebbé tegye a minden napjainkat, kiemelje vagy felébressze az esetlegesen szunnyadó nőiességünket. Ha nekem sikerül, nektek is fog, csak igény kell rá, hogy egy kicsit ki akarjunk nyílni és hagyjuk, hogy a szárnyaink kinőjenek.