19. nap: Meghívó

Gyerekkoromban imádtam meghívót készíteni. Ez azon kedves kreatív elfoglaltságunk közé tartozik, amit felnőtt fejjel ritkán űzünk, pedig igazán szórakoztató és alkotó énidő lehet. Igaz a mai digi-világban sokkal egyszerűbb (és gazdaságosabb) az „arckönyvön” létrehozni egy eseményt és ahhoz klikkelgetve csatlakoztatni embereket, de így pont a készülődés varázsa veszik el.

Én legutoljára az esküvőmre készítettem meghívót. Párommal már 7 éve voltunk együtt és azt mondják ez vízválasztó év, hát mi elhatároztuk, hogy keresztbe teszünk a babonának! Tavaly május 28-án tudtuk meg, hogy a diplomaosztónk július 2-ára esik. Mindkettőnk családja vidéken él, ritkán találkoztunk, de tudtuk, hogy erre a neves eseményre feljönnek. Beszélgettünk róla, milyen poén lenne, leszervezni akkorra az esküvőnket, úgy, hogy a család csak aznap tudja meg, hogy kettős ünnepség lesz... Megcsináltuk! Kereken 30 nap kell az anyakönyvi hivatalban a házassági szándék bejelentésének elfogadásához, mivel hétfőn tudtam csak intézkedni, pontosan 30 nap múlva esküdtünk! Ráadásul Július 2-ára Budapesten egyetlen időpont maradt és pont a mi kerületünkben, du. 14h. (utána legközelebb október elején!). Mi ez, ha nem égi jel? :)
Meg volt hát a nagy meglepi: 10-kor diplomaosztó Óbudán, 14-kor esküvő Újbudán!
Büszke vagyok magamra, mert elárulom 30 nap alatt leszervezni a 0-ról egy komplett esküvőt, szertartással, ruhával, virággal, meghívó, zene, vacsi, torta, s mindezt a család előtt titokban tartani, miközben épp államvizsgáztunk, albérletet váltottunk, nem kis teljesítmény! Az utolsó 3-4 napban végig rosszul voltam, azt hittem az idegesség, de rövid úton kiderült MÁS miatt..... ;) Húzós egy hónap volt, de imádtam minden percét! :)
Nagyon gondosan megterveztem mindent: rajzolgattam, szerkesztgettem, nyomtattam, kivágtam, lukasztottam és szalaggal átfűztem mind a 100 meghívót. 

Nem volt egy rövid folyamat, de közben végig ott szólt a fejemben és a fülemben Josh Groban You raise me up-ja- aminek végül a refrénje magyarosítva felkerült a meghívónkra a zene pedig a szertartás utáni gratuláción akkora sikert aratott, hogy bár csak egyszer játszhattuk volna le, mert a futószalagos hivatali esküvőn ennyire van idő, a „dj” kétszer játszotta le… :)

Száz szónak is egy a vége, meghívót gyártani jó! Kívánom, hogy Ti is olyan nagy élvezettel készítsétek el a meghívótokat az Angyalavató partira, mint én az esküvőmre!

18.nap: Belsőtánc

Az angyalavató buli szervezése mellett a mai feladat magadra zárni az ajtót, betenni egy kedvenc zenéd a lejátszóba és hagyni, hogy a lelked vezesse a mozdulataid, adja meg a ritmust. Mindenki tud táncolni és minden tánc szépsége belülről fakad.

Angyalműhely EXTRA!

Végre! Végre! Végre!

Megérkezett az Angyalműhely napról, az egyéni személyes dvd-m! :)

Annyira örültem  a kis narancssárga borítéknak mikor megláttam, hát még annak, ami benne volt...

Azért jelentkeztem erre a csodával határos angyali napra, mert általa nem csak én töltődhettem fel, hanem általam a családom is, illetve a történetem és a képek segítségével példát szeretnék mutatni azoknak a kerekesszékes lányoknak, akiknek talán még nincs elég bátorságuk vállalni a NŐiességüket!

Photo by Nánási Pál 

Smink: Törköly Anita 

Frizura: Szofrán Zsolt 

Hangulat felelősök: 

Angyali szakértők: Székelyhidi Ágnes, Kepes Ágnes, Szily Nóra, Holdampf Linda,

Varga Veronika, Marton Laura, Törköly Erika, Ördög Nóra és Pityu :)

Angyaltesók: Medics Alexandra, Regenbach Zsófia Alexandra, Lenkey Judit, Bem Judit, Bielik Zsófi, Keresztesné Tumbász Anikó

MINDENKINEK NAGYON KÖSZÖNÖM AZ ANGYALAVATÓT! :)

17. nap: Hobbi, te édes…

„Van neked olyanod, hogy hobbi?”
Azt gondolom, hogy aki erre nemmel válaszol, az nem gondolta végig a kérdést… Hobbija mindenkinek van, hobbinak nevezünk, bármilyen olyan tevékenységet, amit élvezettel csinálunk. Van akinek ez a bunji jumping, van akinek az ablakon kibámuló álmodozás. A lényeg, hogy jó érzéssel töltsön (f)el és ha netán valami alkotó tevékenység az külön jó.

Nekem ún. hobbikorszakaim vannak, nagyon sok mindent kipróbáltam, érdekel(t): rajz, festés, tűzzománc, agyagozás, hobbi kézművesség, kirándulás, fotózás, parti ill. közönségszervezés, lovaglás, jet-ski, ezotéria, grafológia, önképzés, PLB, NLP, lakberendezés, rádiózás, póker, bowling,(blog)írás, sütés…

Az írás (cikk, blog, vers), és a sütés elég intenzíven vissza-visszatér az életembe.

Rumos-meggyes csokitorta

Áfonyás muffin

Sajttorta szamócával

Csokis-zöldcitromos sajttorta Sándoromnak :)

Nagyon csokitorta Erikának :)

Mostani albérletünk beköltözésünkkor (1,5éve) majdnem teljesen üres volt. A jelenlegi tűzhelyünk egy műszakilag agyhalott romhalmaz (igaz a mosógép is, de azt hagyjuk)… A héten készülünk a párommal venni egy álomsütőt, mert nagyon-nagyon szeretnénk, ha az idei ünnep (ha ajándékokban nem is), de ételben bőséges és finom lehetne. Igen nagy a család és most mindenki hozzánk jön, mert Mima manónkkal mi még nem megyünk vidékre. Ez lesz az első Karácsonya és én annyira izgulok! Nem tudom mi fog neki megmaradni belőle,de azt szeretném, ha öröm és vidámság járná át a házat és ehhez egy finom ebéd/vacsi elengedhetetlen! Már csak a hitelhez szükséges papírokat kell elintézni… 

16. nap: Pókerkártya, márványsajt és házi költségvetés

Az, hogy 15 perccel hamarabb kell ébredni, olyan észrevétlenül kúszott be a tudatalattimba, hogy ma már óracsörgés előtt, magamtól keltem! :)

Az "Angyalbiblia" szerint mára kicsit besűrűsödtek a feladatok, mondhatni próbára tesszük mi nők az „ezerfelé figyelés” képességét!
A fehérnemű vásárlást már hó elején letudtam, így rögtön egy pipával indítottam a napot. Következett a többi feladat.
Először is ebédnél étkezzünk tudatosan, egyedül, kicsit magunkba szállva (mobil,újság, könyv és laptop nélkül), az ételre, ízekre, illatokra figyelve. Valahol egyszer azt olvastam, hogy a francia nők, azért olyan vékonyak, csinosak, mert nem esznek sokat, de ha esznek, akkor étel minden egyes falatkáját alaposan kiélvezik…

Erről eszembe jutott a Ratatoule című meséből Remy, a gourmand patkány, ahogy kiélvezi az ízeket, amikor eszik ill. főz…


Fentieken felbuzdulva a délutáni Power Plate edzés után olthatatlan vágyat éreztem egy kis sajt, iránt, így öcsémmel betértünk hazafelé a Mom Parkba. A plázaszinten vettem egy kis darab, jó sós márványsajtot, amit ala natúr be is faltam, majd beültünk a Konrády Francia Pékségbe, ahol tesómat megleptem egy almavarázzsal, magamat pedig egy fetás pitével, amit rém úriasan, Gentleman’s Choice magazint lapozgatva fogyasztottunk el, szigorúan néma csendben és egyenes testtartással. Bírom öcsémet, mert minden játékban benne van, és rögtön veszi a lapot.

Apropó lap. A mi kedvenc társasjátékunk az activitin túl, a póker. Régebben még kupát is csináltattunk, ami a baráti társaságunkban körbejárt. Hiányoznak ezek a partik, de a meló miatt hétköznap senki se ér rá… :(
Ha viszont nem, otthonülős buliról van szó, akkor hétvégén egyértelműen: BOWLING! :)

2011

Készíts házi költségvetés táblázatot! Szerintem ez az emberek 80%-át kínosan érinti, mert, ha leírjuk, masszívan kötelesek vagyunk szembenézni pénzkezelési szokásainkkal. Ez általában (hacsak nem jómódú az illető) igen kellemetlen feladat, viszont annál hasznosabb! Ha egy picit elvonatkoztatunk a pénzügyi problémák okozta negatív érzelmi görcstől, sokat tanulhatunk belőle. Én annak idején Csapó Ida Chi*** anyagait olvastam, hallgattam, sokat segített. (Lehet vissza kéne térnem rá?)
Mivel gyakorlatilag három generációt tartunk el változó tendenciában, nálunk jelenleg nem igazán lehet előre tervezni… mondhatnám, minden hónapra jut valami váratlan extra kiadás. Jóideig, míg csak ketten laktunk a párommal, több- kevesebb sikerrel vezettem bevki (bevétel-kiadás) táblázatot, de aztán valahogy elmaradt. Főként, amikor a kiadás megugrotta a bevételt és ráébredtem, hogy a plusz munka, amit találtam (cikkírás) még így sem egészíti ki legalább 0-ra a hó végi záró egyenleget. De nem adom fel, folyamatosan keresek új lehetőségeket!

15. nap: Félidő

Ideje szembenézni a halogatáslista legalsó, harmadik pontjával. Ez nálam a fogorvos.  Kiskamasz korom óta nem vagyunk jóban, bár viszonylag problémamentesek a fogaim, az emlékeim kevésbé… de nincs mese bejelentkeztem.

Ezt a feladatot lazítandó ma el kellene kezdeni szervezni, az Angyalavató partit. Szinte nehezebb feladat, mint a fogászat… Az anyagiakon túl az a gond, hogy a környezetemben senki nem veszi komolyan, amit csinálok, már mint ezt a 30 napos programot. A legtöbben egy újabb hóbortos-spirituális pénzköltő hablatynak tartják. S én hiába kezdem érezni a változást, gyakorlatilag a férjemen kívül (aki szintén kb. megsimizi a buksimat, de legalább nem szól le) nem igazán van partnerem a dologban. Még az ún. szárnysegédem is csak névleg az. A két barátnőm általában lelki támaszra szorul, a családom többi tagjáról nem is beszélve…. Nem igazán lehet velük „ereszd el a hajam” vidáman bulizni. Támogatást és erőt leginkább azok jelentenek, akik részt vettek az Angyalműhely napon. Amikor meséltem róla a környezetemben (és tényleg mindenről részletesen!) ill. olvasták a facebookos nyereményjátékot, legtöbben azt hitték csak egy mostanában felkapott átalakítós nőci-nap volt, pedig akkor tényleg elindult bennem valami… Valahogy bánt, hogy mennyire nem nyitottak erre és hogy csak a „rosszat”, a manipulatív pénzköltést látják benne (holott nem csináltam eddig többlet kiadást a program miatt). Úgy érzem, ha egy nő változni akar, azok akik nincsenek még erre felkészülve, visszahúzzák őt. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy a változás az én döntésem, és akár értik, akár nem, nem erőltethetem másokra. Csupán egy még vidámabb, pozitívabb ént adhatok nekik.
Az Angyalavató parti szempontjából azonban nagyon bánt, hogy nincs kit meghívni, nincs kivel ünnepelni és bármennyire is imádom a férjemet, ezt szerettem volna csajosan, tapasztalat cserélgetve, vagy legalább ellelkendezve, igaziból megünnepelni: fehér ruhával, pezsgővel, lufival, egész este vidáman, sok emberrel. (Jé, ez majdnem esküvőnek hangzik :)
Huhh, bocsánat, ez kicsit nyafkának tűnhet, de hát ilyennek is kell lenni, ma ezt hozta ki belőlem a program… Azért a statisztika még így is bőven pozitív!
Nem tudom mi lesz, de bízom benne, hogy jó úton járok és nem adom fel!

Néha megállok egy pillanatra, s valóban úgy érzem magam, mint egy ANGYAL.

13.-14. nap: Babafotózás általi bútortologatás, Felhőatlasz, extra énidők

Szombaton volt Emma Flóra névnapja (egyszerre a kettő :) és délelőtt jött Dóri, a profi babafotós – nem mellesleg igazi angyal -, akivel már jó ideje szervezkedtünk ezt a találkozót. Mivel természetes fénynél szeret fotózni és novemberben ez egy panellakás ötödik emeletén viszonylag nehézkesen megoldható egy kicsit át kellett tologatni a bútorokat a szobában. Manócskánkat felcsücsültettük az ebédlőasztal tetejére és hagytuk, hogy pózoljon. A névnapjára kapott rózsaszín gerberával pl. akkurátusan szeret-nem szeret játékot játszott, s minden egyes szirmocskát gondosan bevizsgált… 9 hónapos kora ellenére, szerencsére nagyon kamera érzékeny gyerek, Dóri majd 2 órán át fotózta és csak a buborékfújó gépet nem szívlelte a kisasszony. Dóri hihetetlen profizmussal és kedvességgel bánt Mimával, hamar összebarátkoztak, a fotózás jó hangulatban telt, a képek pedig gyönyörűek lettek/lesznek! :)

Délután a párommal angol szintfelmérőre mentünk az Anker közbe, a Katedra nyelviskolába (szerencsére kerekesszékkel is járható), ahol teljesen véletlenül összefutottunk egy kedves ismerős házaspárral. A tájékoztató után farkaséhesen beültünk a közeli Nagyi palacsintázójába, ahol végig faltuk a menüt. Ettünk: édes rakottat, sós rakottat, milánói makarónist, spenótosat, gesztenyéset, meggyes-mákost…
Már két hete próbálunk eljutni randizni a férjemmel, így kihasználtuk, hogy a nagyi vigyáz Mimára, s a palacsintalakoma után kettesben elmentünk megnézni az Allee moziban a Felhőatlaszt. Csajok, Angyalok, ez fantasztikus egy film! Én, mint filmszakos rég láttam olyat, ami így lekötött, igaz hosszú és megdolgoztatja az ember agytekervényeit, de ha valaki nem is rakja össze a képet elsőre (mert azért kell hozzá némi rálátás) már az is önmagában szórakoztató, hogy felismerd a színészeket a különböző szerepeken, maszkokban (Tom Hanks pl. 7 különböző karaktert alakít)! Rég mulattam ilyen jól!

 

Apropó Felhőatlasz, na azt a lakberendezési technikát irigylem, amit Hae Joo művel a jövőben, mikor elbújtatja Sonmit egy cellának látszó lukban... :D

A szombat annyira esemény dúsan telt, hogy vasárnapra teljesen leeresztettünk. Viszonylag sokáig lustiztunk reggel és nagyokat játszottunk a franciaágyban Mimával, amolyan igazi papás-mamás-babás módra. Legnagyobb meglepetésemre a teljes ebéd készítést a 15 éves öcsém vállalta magára, igaz kottából, de nagyon finom lett! Ezalatt Anyukám, aki masszőz megmasszírozta a hátamat. A vacsorát, sütőben sült, rakott kenyeret, Sándorom és Anyukám, egyedi vej-anyós párosban készítették el! Mókás volt, még le is fotóztam őket munka közben, ennek publikálására azonban nem hatalmaztak fel… ;P

12. nap: Álmodj, királylány!

"Nem létezik kudarc, csak újraértelmezett cél."

A mai nap az álmodozásé. Milyenné varázsolnád az otthonod, ha bármit megtehetnél?
Mivel még csak az ábrándozás szintjén vagyunk, bármit elképzelhetek.

Bő másfél éve, Emma Flóra előtt és államvizsga után, lakberendezést szerettem volna tanulni. Valójában már 10évvel ez előtt is, de akkor még csak a Kozma Lajos faipari szakközépiskolában oktatták és mikor jelentkeztem, még a jelentkezésemet is elutasították. Finoman szólva körberöhögtek, hogy mit akar egy kerekesszékes ebben a szakmában?! Felesleges hát tanulnom is, ne akarjam elvenni a helyet, arra érdemesebbek elől… Pedig külföldön, ha pl.: egy lakberendező vagy bármilyen szellemi munkát is végző szakember akár autóbaleset következtében kerekesszékbe kerül, még nem áll meg az élete. Akkor még tudatlan voltam és bár nagyon megbántottak, elfogadtam a nemet.

10év alatt, ha nem is sokat,de fejlődött a hozzáállás, s egyre több iskolában lehet lakberendezést tanulni OKJ-s képzésben. 2 éve a WERK Akadémián próbálkoztam, mint egyetlen akadálymentes oktatási helyszínen, ahol nagyon közvetlenek és nyitottak voltak, de hát a tandíjat nem tudtam volna állni. Az enteriőr stylist szak vezetője Lovas Cecília is próbált velem együtt gondolkodni, mikor elmeséltem neki, hogy igazából Magyarországon egy elhanyagolt terület, az akadálymentesítő lakberendezés vonalán szeretnék később dolgozni, mert szerintem nálunk ez nagyon gyerekcipőben jár. Itt nem csak a szokásos nyilvános mosdókról, hanem magánlakásokról, irodákról, közintézményekről (óvoda, iskola, játszóház, rendelő) beszélek. Sok feladat, kihívás, ami nekem való lenne, ám „szakpapír” nélkül senki se alkalmaz…

B-tervként autodidakta módon kezdtem tanulni: megrendeltem az ELO lakberendezői tananyagát, felvásároltam egy csomó régebbi és új lakberendezési magazint, és feliratkoztam néhány komolyabb blogra, hírlevélre.
Most a feladat kapcsán jól esett újra olyan képeket nézegetni, amik inspirálnak, amilyenné szívesen tenném az otthonomat (ha végre már saját lenne :) Bevallom, szezonálisan, most a karácsonyi dekorációkra vagyok rákattanva… Újra rám jött a szerelem, mert vállalom: "Andi vagyok, 28 éves és bolondulok a Karácsonyért!" :)

11.nap: Emlékszel rám?

Pont egy hónapja írtam ezt a jegyzetet egy másik blogomra.

„Vannak olyan régi emberek az életemben, akiket olyan szívesen felkeresnék, akikkel meginnék egy kávét és egy jót beszélgetnék. Emberek, akik valamikor fontos részei voltak az életemnek, jelen voltak egy-egy meghatározó szakaszában. Évek óta nem tudok róluk semmit vagy csak amennyit a közösségi háló enged. Hiányoznak!

De vajon miért oly nehéz megtenni az első lépést valaki felé, akitől kicsit eltávolodtunk? Talán pont az időbeni vagy a fizikai távolság az oka, vagy mert álságosnak tűnhet ennyi idő után felkeresni valakit, vagy csak egyszerűen félünk. Félünk a visszautasítástól, vagy a másik oldalon attól, hogy érdekből pl.: egy ócska „most építem a legújabb üzleti vállalkozásomat és rád gondoltam… kihagyhatatlan ajánlat!” dumával keresnek fel sok-sok év után.” Nekem erre nincs időm!” vagy „Persze, majd valahol, valamikor összefutunk” lehet a kitérő válasz. Lehet, sosem kerül rá sor és egyszer majd nagyon fogod bánni, hogy a mai digi-világban a facén a másik halálának hírét olvasod, azét, akire pont a múltkor emlékeztél, milyen jókat dumáltatok a parkban, a suli folyosón vagy táncoltatok egy bulin… Csak még egy gondolat, mondat, mosoly… ami lehetett volna.

Tudom, engem mennyire bántana, ezért most bátor leszek és meg teszem az első lépést! 

Amellett, hogy közzéteszem ezeket a gondolataimat, és az akcióba bárki beszállhat, 10 embernek privát üzenetben is elküldöm.”

2003. Ági nénivel a szalagavatón

A kísérlet eredménye az alábbi lett:

Egy régi gimis barátnőmmel újra találkoztunk és úgy érzem sikerült feléleszteni a jó kapcsolatot, egy másik ismerőssel még szervezés alatt áll a találkozó. Neki iskolás lánya van és hasonlóan zűrös időbeosztása… Egy főiskolás évfolyamtársam szintén nem ért rá, viszont hosszasan elcsevegtünk a neten. A negyedik ismerős (életem egyik őrangyala), volt középiskolai osztályfőnököm már nem olvashatta a levelemet… a lányával az október 23-i hosszú hétvégén a parkban futottunk össze, ő mondta el, hogy már nincs magánál: gyors lefolyású rákban haldoklik. Három nappal később eltávozott. Nagyon megrázott a hír, főként mikor nyár elején egy zebránál találkoztunk a lakótelepen,s sietve pár szót váltottunk még életerős és vidám volt, mint mindig. Elkéstem.

„Hogyan segítünk? Te hívsz bennünket, te döntöd el, hogy mit szeretnél mondani, kérdezni, megosztani velünk. Mi arra vállalkozunk, hogy együtt gondolkodunk veled - ha úgy érzed, hogy nehéz egyedül dönteni valamiben. Ítélkezés nélkül meghallgatunk - ha egy problémádat, örömödet vagy titkodat meg szeretnéd osztani valakivel.”
Ez az üzenet olvasható Ági néni közösségi oldalán. Ilyen volt Ő. Nem ítélkezett, de mindig segített, a szíve nyitott volt mások felé. Hálás vagyok, hogy ismerhettem Őt és, hogy megtanított ezekre, terelgetett a helyes útra szelíden, a maga módján. Ági néni hihetetlen hozzáértéssel és türelemmel tanított minket az ADDETUR-ban. A gimnáziumban osztályfőnököm és angoltanárom, a későbbiekben kedves barátom, őrangyalom volt.  Isten nyugosztalja!

***

A játék szépsége az volt, hogy a 10-ből 4 (mert Ági néniben biztos vagyok, hogy így tett volna) reagált a megkeresésemre, s bár a többi címzett nem, de olyanok, akiknek külön nem szóltam jelezték, hogy szívesen találkoznának velem újra! Ez nagyon pozitív csalódás volt számomra. Érdekesen vagyunk mi emberek bekötve. :)

Ma a nagymamámat hívtam fel, mert már vagy 3 hete nem beszéltünk és nagyon hiányzott. Jól esett újra hallani a hangját!
A közös hétvégi program pedig egy babafotózás lesz szombaton, egy igazi angyal, Dóri jóvoltából! :)

10.nap: Szadista vagy Szeretem?

A program második szerdájához érve, s a feladatot olvasva, valahol a kisagyamban leghátul felsejlett bennem egy alliteráció: szadista szerda. (Vagy inkább mazochista?)
Múlt héten szemöldökszedés, ma fogorvos… A felismerésen felbuzdulva megijedtem, és most először előre lapoztam a könyvben! Huhh… Megkönnyebbültem, és fejben máris átprogramoztam a dolgot: jövő héttől a Szadista Szerdák ugyanis Szeretem Szerdák lesznek! :)
A gondolatmenetet továbbvivén próbáltam a többi hétköznapnak is valami pozitív, kifejező jelzőt találni, mint:
- Hurrá Hétfő (telve energiával spuri dolgozni! Mindenre képes vagyok! Wáááááááááá! :)
- Kedves Kedd (egy mosoly vagy pár kedves szó mindenkinek jól jön)
- Szeretem Szerda (fel kell dobni a hét közepét :)
- Csodás Csütörtök (mindjárt péntek)
- Pompás vagy Pazar Péntek (WEEEEKEEEND!!! :)

Dilis vagyok, beismerem! :)
Szerda, a hét közepe. Vagyis csak a hétköznapoké, mert valójában ugye a Csütörtök lenne az, ám a mohó, de szorgalmas Szerda elbitorolta tőle ezt a címet, mondván:
- Hohó, én vagyok az idősebb és ha már ezeknek a jóembereknek dolgozni kell, hadd legyen meg az az érzetük, hogy közelebb a hétvége, ha hamarabb a közepe!
Amúgy semmi bajom a szerdával, szerdán születtem. Még egy középkategóriás zenei lejátszólistám is van ezekre a napokra (ami mivel mással, mint macskás klippel kezdődik).



A fürdőszoba randi (többek közt hely hiányában – panel), hálószoba-nappali randivá szelídült, mivel Mima manó, szándékunkat megérezve tettekben (konkrétan nem elalvásban és masszív kiságyban állással) fejezte ki abbéli nézetét, hogy még csak ne is kísérletezzünk összebújással vagy egy kistestvér összehozásával…

Ja és az elmaradhatatlan...

9. nap: Csokoládés-zöldcitromos sajttorta

A mai kihívás számomra igazán testhez álló, mert bár nem vagyok egy konyhatündér, sütni imádok! Ha van miből és van mivel… Sajna a mai feladatot, működő képes sütő hiányában (nem buktam!) elhalasztom. Mikulásra, ha minden igaz, hitelből veszünk egy új tűzhelyet és akkor indulhat a buli! :)
Már az ünnepeket is nagyon várom!

Régebben borzasztóan rá voltam kattanva Nigella Lawson főzőműsoraira és receptjeire, mert nem feltétlen drága alapanyagokból, percek alatt igazán érzékletesen (igaz kalóriát nem számolva), buja ételcsodákat volt képes az asztalra varázsolni. Valahogy olyan hatással volt rám a műsora, hogy túl azon, hogy éhes lettem, annyira belelkesedtem a 30. perc végére, hogy úgy éreztem azonnal sütni-főzni akarok valamit! Nigella, a maga formásan teltkarcsú alakjával igazán nőies jelenség, és hihetetlen élvezettel tudja előadni tudományát. Nagyon sok receptjét elkészítettem már, még a megboldogult Szerémi utcai albérletünk konyhájában, azóta is visszasírom… Akkoriban rendszeresen tartottunk házi-, szülinapi- és karácsonyi partikat, amire rendszeresen sütöttem. A specialitásom az elmaradhatatlan muffin és az alkalmi sajttorták lettek. Most a nagy kedvencünk, az egyszerre kellemesen fanyar, mégis édeskés a csokoládés-zöldcitromos sajttorta receptjét és fotóit osztanám meg veletek! Ezzel mindig garantált a siker! :)

Párom, a z általam sütött sajttortával :)

Sajnos angolul találtam meg, de csak, hogy érezzétek a feelinget... :)

***

Délután megvolt az első hivatalos Power Plate edzésem Csuka Jolival, hát még a fülcimpám is belebizsergett! Egészen sok gyakorlatot meg tudtam csinálni, pedig – szégyen – évek óta nem volt lehetőségem tornázni… A légzésre kell nagyon figyelnem, ugyanis torna közben annyira koncentrálok a feladatra, hogy elfelejtek levegőt venni, s ez ugyebár nem túl egészséges... ;P
Joli és a PP nagyon átmozgatott és kellemesen kifáradtam! Szerencsére semmim se fájt, de utána egy pózban aludtam végig az éjszakát, még a szemüvegem is rajtam maradt... :)

Edzés a Power Plattel - azért az angyalszárnyak befigyelnek :)

8.nap: Jótékonyság és elengedés

Ahogy már meséltem szándékosan nem lapozok előre az Angyalműhely könyvben, mert szeretem kiélvezni a meglepetés izgalmát. A feladatokat mindig hajnalban olvasom el és úgy próbálom beépíteni a napomba, s büszke vagyok arra, hogy ez többé-kevésbé sikerül is.

A mai fő teendő a nőiesség megőrzése mellett, a jótékonykodás. Mivel a gardrób válogatást nyár végén megejtettem, a holmikból egy jóbarátom kamasz lánya Fanny, és unokahúgaim Kriszti és Detti is turiztak valami nekik tetszőt, de a két zsák ruha nagyját elvittem a közeli vöröskereszthez, így egy lépéssel előrébb jártam.

Apropó jótékonyság! Hrusi barátnőmmel már vagy két hete szervezkedünk, és bekapcsolódtunk egy programba, hogy adományokat gyűjtsünk a VIII. kerület Dankó utcai, Wesley János hontalan óvoda és a Csepelen működő Kovács Zoltán Alapítványi Óvoda, hátrányos helyzetű roma és nem roma gyermekei számára.

A Roma Club, a Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal (GYEA) együttműködésben adománygyűjtést szervez 2012. november 5 és december 21. között.
Amire szükség van:
- Tartós élelmiszer: étolaj, só, cukor, fűszerek, liszt, konzervek, teafű, keksze, édességek, tészta, rizs, stb.
- Ruhanemű: őszi és téli ruhaneműk 98-134 méretig, csizma, meleg cipő minden óvodai méretben, zoknik, harisnyák, pólók, pulóverek, overallok, stb.
- Játékok: minden olyan játék, ami még használható, de nem balesetveszélyes, könyvek, társasjátékok, készségfejlesztő játékok, stb.
- Tisztító, és tisztálkodó szerek: mosópor, domestos, öblítő, sampon, szappan, mosogatószer, mosogatószivacs, stb.
- Pénz: az óvoda eszközeinek megvételére, a gyerekek szabadidős tevékenységére, mozi, színház, táboroztatás, stb.

2012. december 19-én Hrusi barátnőmmel személyesen is ellátogatunk a Wesley hajléktalan óvodásaihoz.

Ma felhívott Nagy Eszter táplálkozási szakértő, akit az Angyalműhely napon „elengedtem”, mert azt szerettem volna, hogy a gyerekeivel lehessen. Már teljesen meg is feledkeztem róla, de végül megkeresett és találkozót beszéltünk meg péntekre, itt a kávézónkban.
Holnap megyek életem első Power Plate edzésére is, évek óta nem tornáztam, de Joli meggyőzött. Most nagyon izgatottan várom az első szeánszot… :)

Ami ma felbosszantott…
Próbálom összetartani a családot. 9 hónapos kislányomat nem veszik be bölcsibe csak jövő ősszel. Sándorom (anyagi okokból) eljött Gyedre, így mivel most már ő foglalkozik Emma Flórával, decembertől vissza akartuk kérni a rokkant járadékot, amit Anyunak adtunk a bébiszittelésért, de... Anyukám, aki délutánonként máshol dolgozott, egy hónapja ízületi gyulladástól szenved, ráadásul átvágták: hiába tudta úgy, hogy beírták egy hónapja betegszabira, valójában kirúgták, de neki csak most szóltak, így elesett egy havi táppénztől (is)... december végéig gyógyszer kúra, nem dolgozhat, de visszajött hozzánk lakni, mert vidéken nincs fűtés, 9°C-os a lakás.. Apám kiborult a Gyedes döntésünkön, így januárig mégiscsak ők kapják a járadékot, mert ők is nagyon rossz helyzetben vannak... Sándorom fizetése 70%-át fogja kapni Gyed címen, ez azonban a rokkant járadék megvonásával jár, amit nekünk kell papíron lemondani. (Nem mintha az ember lábra állna attól, hogy gyermeke születik.) Tegnap felhívta a területi illetékest, ahonnan kora délután több órányi telefonálgatás után, sokadik körben elirányították egy fővárosi szervhez, aminek csak levelezési címe van. A többi helyen azt se tudták megmondani mi az ügy menete, van-e űrlap stb. Ha ők se tudják mi a rendszer, hogy várják el, hogy mi tudjuk??? Kiborító.
Más. Férjemmel és barátnőmmel múlt héten jelentkeztünk a Katedra nyelviskola TAMOP-os angol tanfolyamára. Mindhárman kerekesszékkel közlekedünk, ezért a budapesti Móricz Zs. körtéri épületet jelöltük meg helyszínnek, mert az akadálymentes. Meghívót kaptuk, melyben az áll, hogy Anker köz 1-3-ban van a hét folyamán szintfelmérő, a helyszín azonban – ahogy a telefonos munkatársuk is alátámasztotta - nem akadálymentes! Nem szerettünk volna elesni a tanfolyam lehetőségétől, ezért e-mailben kértem biztosítsanak számunkra lehetőséget a szintfelmérő megírására  a Móricz Zs. körtéren, ahová egyébként is járnánk majd! Mire választ kaptam, már csak az utolsó napra, azaz szombatra lehetett emberi időpontot foglalni, és a marketing menedzser szerint ugyan van padka, de megoldható a bejutás az Anker közi központba, hát kíváncsi leszek…



Az este folyamán próbáltam elcsendesülni, magamba szállni, összegezni dolgokat.
Mosolyogtam azon, hogy Székelyhídi Ágival mennyire rokonlelkek vagyunk! :)
Múlt héten találtam ki a karácsonyi lufiszertartást az onkológia kis betegeinek, erre nem egy hasonló gyakorlathoz érek a 8.napon? Még el is meséltem Áginak nagy lelkesen az ötletem, de ő nem lőtte le a poént… Mindenesetre ezek szerint spirituálisan egész jó úton haladok! :)

A bázis angyalai ma kezdték el a 30 napos programot és egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Izgalmas utazás ez az énidők birodalmán át. A feladatok egyáltalán nem meg terhelőek, még kerekes székesként sem találkoztam, olyannal, amit ne tudnánk kis átalakítással kivitelezni. Valójában csupa olyan apró tipp és praktika, amire csak egy picit kell jobban odafókuszálni, hogy teljesebbé tegye a minden napjainkat, kiemelje vagy felébressze az esetlegesen szunnyadó nőiességünket. Ha nekem sikerül, nektek is fog, csak igény kell rá, hogy egy kicsit ki akarjunk nyílni és hagyjuk, hogy a szárnyaink kinőjenek.

6.-7. nap: (Lélek)nagytakarítás

„Befelé fordulás - A képesség, hogy valaki élvezi a saját társaságát az egyik legnagyobb ajándék, amit az élet felkínál. Megtanulni elfordítani a gondolataimat minden felelősségtől a nap végén, és a tudatomat a béke és jótékonyság állapotába vinni, képessé tesz arra, hogy egyre nagyobb és nagyobb súlyokat vigyetek, anélkül, hogy terhet éreznék. Amikor a belső látképem tele van gyönyörű gondolatokkal, minden, amit teszek, egy élvezet. Lágyan megnyugtatom a kaotikus szituációkat, és vigasz adok a zaklatott tudatnak.”

Bevallom nem vagyok rendmániás típus, bár azért szeretem tudni mi, hol van. Anyukám egyik kedvenc mondása: „Nincs kupi, csak rend előtti állapot…”.  Ritkán jön rám a pakolhatnék és a takarítás láz, de ha igen, akkor tornádóként söprök végig a lakáson… Egy kiadós szekrény rendrakás, ruhaválogatás, hajtogatás kiváló lehetőség egyúttal a gondolataink rendszerezésére vagy akár kikapcsolására is, hiszen ilyenkor a feladat képes elvonni a figyelmünket a hétköznapi nehézségeinkről. A kiszanált darabokat elajándékozhatjuk a barátnőinknek vagy felajánlhatjuk jótékony célra. Gyerek- és kora felnőtt koromban legtöbbször mások "levetett" ruháit hordtam, igaz ép és szép darabokat. Mikor dolgozni kezdtem rákaptam a kilós és secondhand boltokra, így hatalmas ruha mennyiséget halmoztam fel, aminek persze negyedét nem hordtam... vagy azért, mert pillanatnyi fellángolás volt vagy azért mert a hamis énképemnek köszönhetően azt hittem jól áll majd az adott darab, de hazaérve kiderült tévedtem. Beismerem egy időben kifejezetten boltkóros voltam, de felismertem, hogy a vásárlás csak hiánypótlás volt számomra...
Most nyár végén válogattam le a teljes ruhatáramat, egyfelől nehéz, mert számtalan darabhoz érzelmileg kötődtem, másfelől, megkönnyebbülés volt elengedni „őket”. Rend volt, katonás, behajtogatott kupacok, és sok felszabadult hely… (Sajnos, ez nálam ideig-óráig tart :) Két félember nagyságnyi zsák ruhát adtam le a vöröskeresztnek.
Hasonlóan terápiás hatással van rám a hűtő rendberakása is, bár ezt a módszert hétvégén Anyukám lestoppolta… nekem most marad a körömlakkok és sminkszerek átnézése.

Ugyanígy nyugtatólag hat, ha ügyködök-kreatívkodok valamit. A hétvégén szétnéztem a hobbi boltban,s már előre örültem annak, hogy az alapanyagokat nézegetve kiötöltem, miket alkotok majd az ünnepekre! :)

A külsőre visszatérve meg van a három teljes garnitúra, amiben jól és nőiesnek érzem magam, bár nem volt egyszerű kiválasztani. A kerekesszék miatt szerencsére a popsim nem okoz gondot, hisz rajta ülök... szoktam mondani, csak a kiváltságosok láthatják... ;) A legnagyobb gondban mégis a fehérneművel voltam, mert bár a szoptatás előnye a nagyobb cici, de sajna a melltartóim nem nőttek, csak nyúltak egyenes arányban vele… Az Angyalműhely napon, ha valaki azt kérdezte volna tőlem, mit hoznék el – természetesen Erika pulcsiján kívül :) – azt a melltartót választottam volna, amit Holdampf Linda adott rám. Olyan isteni érzés viselni, mintha semmi nem lenne rajtad, ugyanakkor szintekkel emeli a dekoltázs látványát egyúttal az önbizalmadat… Évek óta nem vettem fehérneműt – ciki, nem ciki – de most fizu után beruháztam egy ilyenbe a H&M-ben. Megérte!

5.nap: Megújulás kívül-belül - önismeret és pedikűr

Ha otthon csinálod, a két feladat kombinálható: miközben egy lavor kellemesen forró vízbe áztatod a lábad, kényelmesen ki töltheted a könyvben található teszteket… :)
Mivel ez mindenkinek elég egyéni és intim dolog, nem árulom el az összes tesztet, bár az eredmény igen elgondolkodtató. Azok, akik már csinálják a programot érteni fogják, mikor elolvassák az alábbiakat, amik a válaszaim voltak.

MACSKA – rugalmas, önálló, kecses, célratörő, öntörvényű, vadóc, de kedves, szerethető

FARKAS – hűséges, erős, okos, bátor, egyedül és csapatban is hatékony, tekintélyes

ZSIRÁF – különleges, kedves, előrelátó :), bájosan muja, bociszemű, higgadt

Nos, zongorázni lehet a különbséget a 2-es és a 3-as közt pl.: egyik ragadozó, másik vega… :D
De az 1-es és 2-es viszonya is érdekes… No, nem árulok el több titkot! Töltsétek ki Ti is, jó szórakozást és okulást, higgyétek el utána tényleg jól fog esni a mai sport feladatnak szánt levező séta! Én is le fogom tekerni a távot.

És fel a fejjel csajok, angyalok itt a hétvége, éljen a (lélek)nagytakarítás! :)

4. nap: Eszter majdnem kinyírta Nórit és Erikát…

Nem kell megijedni, nem merényletről van szó illetve csak átvitt értelemben… 

Történt ugyanis, hogy két nappal ezelőtti feladatom egyike a körömlakkozás volt. Ma reggelre észrevettem, hogy a művem kissé megfáradt, mert hát vacak a lakk, de mit tegyek, ha imádom az árnyalatát. Elhatároztam, hogy újrakenem, s elővettem az Eszter névre keresztelt acetonos körömlakklemosót. Az Angyalműhelykönyvet napközben az asztalon tartom és bele-bele olvasok néhány szabad percemben. Eszterről lekerült a „kalap” és ekkor pont a könyv mellett egyensúlyát vesztette… az ütő is megállt bennem! Hirtelen ijedtemben, akkorát löktem a könyvön (bocs csajok a megrázkódtatásért), hogy mint a régi vadnyugati filmekben, mikor a bárpultos végigcsúsztatja a pulton a whisky-s poharat, villámsebességgel végig siklott az asztalon és pont a szélén meg is állt! (Ugye nem kell ecsetelnem mekkora kárt okozott volna egy üveg aceton a „csajokban” és az egész könyvben…). Szerencsére a lemosó, így az asztalra ömlött, ahonnan a vattapamaccsal azonnal felitattam.
Utólag nevettem magamon, de azért nagyon megdobogtatta a szívemet az eset… :)

A tegnapi romantikázás jól sikerült. Ma reggel azon kaptam magam, hogy az Adam Lambert-féle Feeling good-ot éneklem az irodafolyosón (remélem, a kamerák hangot nem vesznek?!).

Mivel elég élménydúsak és színesek az álmaim, nem lesz nehéz álomnaplót vezeti. A feladatra egy régi határidő naplómat neveztem ki, amit valamiért akkoriban elhanyagoltam. Egyébként nagyon szép, 2007-es  kiadás Robert Doisneau (nem disznó!) fekete-fehér fotóival illusztrálva. Akkoriban szerelmes voltam Párizsba, így ebbe is beleszerettem, és csak a móka kedvéért ebben az évben is pont úgy jönnek ki a dátumok pl.: 2007. nov. 15. és 2012. nov. 15. is csütörtökre esik! Mi ez, ha nem égi jel? :)
Tegnap eljutottam odáig, hogy beszereztem a kölest és a zabpelyhet, haladás...Szerencsére a mai sportfeladat még kerekesszékesként sem okoz nehézséget, és fél literes palack is mindig akad.

Két törzshelyem van: a Tranzit Art Café és az Allee Libriben a Café Frei, mivel mindkettő akadálymentes. Mostanában legtöbbször ide beszélünk meg találkozókat. A mozival és barátnős beszélgetéssel azonban kicsit gondba vagyok. Két barátnőm évek óta páratlan és meglehetősen küszködik is a témával, értelmetlen lenne az kérdezni 1-10 mit gondolnak a párkapcsolatokról ill. mi hiányzik a 10-eshez? Egy szó: pasi. Egyikük sincs könnyű helyzetben, egyiküknek főleg fizikai akadályai vannak, a másiknak inkább mentális, érzelmi. Harmadik barátnőm – akivel nemrég vettük fel újra a kapcsolatot, na neki van barátja, jövő nyáron esküsznek. Ha ő is szeretné azt hiszem, vele beszélem meg a témát, de a mozi ma tuti halasztódik. Ám azt hiszem erre is kitaláltam a megoldást… ;)

3. nap: önkínzás és romantika

Szemöldökszedés, neeeeeeeeeeeeeeee…… ez a szerdai főfeladat! Utálatos dolog, de jobb rajta túl esni. Egy vigasztal: ez a szingliknek is kötelező! :P

 Azt hiszem, szakemberre bízom ezt a dolgot, indokolt esetben pl: borozgatás a kedvessel a halasztás megengedett… :) Már pedig ezt nem hagyom ki! Igaz hétköznap van, de egy pohár bor, talán nem árt meg. Szerencsére egy nagyobb probléma kibeszélésén már hétvégén túl estünk (megoldást is találtunk), így mára jöhet a novemberi Valentin nap (14.), színtiszta: ROMANTIKA.
Ahogy olvasom a könyvet és egyre jobban elmélyedek a feladatokban, gyakran elmosolyodom azon, hogy vannak olyan tippek, amiket már régóta én is, akár ösztönösen is alkalmazok és van, ami bizony még mindig fejlesztésre szorul… ilyen a teendő lista. Megírom, és sose jutok a végére… de azért jó érzés, ezt azt kipipálni rajta, így nekem az a módszerem, hogy csak 5 dolgot írok rá: nagyobb a sikerélmény. :)

A reggeli ébredést Bryan Tracey két gyakorlatával kezdem: háromszor elmondom magamban „Ma valami csodálatos dolog fog történni velem! Ma valami csodálatos dolog fog történni velem! Ma valami csodálatos dolog fog történni velem!” ez segít ráhangolódni a pozitív lehetőségekre. Az ember másképp áll a dolgokhoz, így a mantramondat általában bejön! A másik, - szintén 3x – a „Szeretem magam! Szeretem magam! Szeretem magam!” (bevallom ez kevésbé hitelesen szokott sikerülni, mert hát lássuk be, furán hangzik). Ezt kombinálva az Angyalműhelyben leírt légzés technikával, biztosan kellemes indul a reggel, persze azért a szundigomb is nagy találmány… :)
Hajrá Angyalok, egy tizedet teljesítettünk!

2. nap: Tigris és pillangó

Nem volt túl egyszerű napom, a munkahelyen csapongtam és valahogy minden mást csináltam volna szívem szerint, csak a dolgomat nem… Hogy feldobjam magam kicsit kibővítettem a csajos-dögös-ugrálós playlistemet és azt hallgattam egész nap.
Like music: http://www.youtube.com/playlist?list=PLRFaXWnUImV9X8piIYFchvNjfnZ-v_pq0

Elkezdtem formába önteni a Karácsonyi Spirites ajándék tervemet is. Még nem voltam ilyen eseményen, nem tudom, hogy zajlik, mit lehet, mit nem, de arra gondoltam vihetnék két lufit: egyikbe lenne az üzenetem, a másikba a gyerekek dughatnának (akár segítséggel megírt) üzenetet vagy rajzot pl.: arról mi az ami bántja őket, amitől szomorúak és ha tudnánk szerezni egy hélium palackot, felfújás után elereszthetnénk a léggömböket közösen az udvaron, kvázi elengednénk a rosszat, hogy vidáman és új erővel ünnepelhessük a Karácsonyt! Székelyhídi Ági szerint jó ötlet, a lufikat már megvettem, csak palackot kéne szerezni…

Délutánra egyre gyengébbnek éreztem magam, kaptam egy enyhe vesegörcsöt. Nyűgös, morcos voltam mikor hazaértem. Anyukám és öcsém épp akkor ment le cigizni. Egy panel ötödik emeletén bérlünk lakást, sem a tulaj, sem én nem toleráljuk a bagófüstöt, így aki dohányozni akar, lemegy a ház aljába. Mikor felértem a kislányom békésen szunyókált a kiságyban, a párom épp elindult ügyintézni. Bekucorodtam a takaró alá és elbóbiskoltam, idejét nem tudom mikor szundítottam délután, de tény jól esett. Micimackós szófordulattal élve: ezt szeretik a Tigrisek! :) Anyám és tesóm lábujjhegyen közlekedtek nehogy felébresszenek minket. Majd egy óra múlva ébredtem, mondhatni szépre aludtam magam.
Este kezdetét vette a szeánsz (a körömlakkozást már reggel megejtettem). A lakótelepi lakásban még az őskád van, ami nagyon mély, számomra nehezen használható, de beköltözésünkkor (az esküvőnk is akkor volt, s nászajándékba) kaptam egy méretre szabott, fából készült, rácsos léc ülőkét, ami tulajdonképp egy deszka, ami a kád szélén támaszkodik meg. Vizuálisan kicsit szauna hatást kelt. Erre ülve vettem egy jó forró zuhanyt, és elhasználtam a flakon aljáról, lelkes pumpálással kinyert kedvenc krémtusfürdőm utolsó cseppjeit. Tusolás közben az összes szépészkedést, gyanta, haj, kencefice pakolást beiktattam. Kipróbáltam Anita sós-olivaolajos arcradírját is, egészen felfrissített! Bár a párom nem tudott az esti terveimről, kérés nélkül meglepett egy laza nyak-váll masszázzsal, isteni volt! A szeánsz végére elmondhatom, hogy akár a gubóból kikelt pillangó újjászülettem!
Egy kiadós alvás és egy ráérős szépítkezés szinteket dob az ember nőérzetén!

1. nap - Lelkesedés és irodafitness

1. feladat: regisztráció az angyalmuhely.hu-n. Ezt igazából az előtt megtettem, mielőtt tudtam volna, hogy feladat… Adj meg szárnysegédet! Szárnysegéd az a személy, aki végig kísér az úton és támogatón lép fel, ha szükséges. Hm, ezen már elgondolkodtam kicsit, persze nem sokáig. Ki az, akinek ehhez lenne kedve? A feladatra Sziszkát, gimis-koleszos legjobb barátnőmet választottam, akivel nem rég élesztettük fel újra a kapcsolatunkat. Remélem, lesz kedve együtt működni a programban! :)

Maga a weboldal szerintem elég egyértelmű és egyszerűen kezelhető (de lehet, hogy csak én vagyok rutinos), mindenesetre az angyalmuhely blogján segítő jegyzetek is könnyítik az oldal használatát. Mindezek után beléptem újonnan elkészített Angyal-profilomba és megnéztem az 1. nap feladatait.

Bevallom először – ha már ott voltam - a neten néztem meg a feladatokat és utána a könyvben, de elismerem azt is, hogy kíváncsi kiscica lévén a párkapcsolatban élők programja után, rögtön (hátra? előre? ezt sose tudom) lapoztam az egyedülállók énidő naplójához. A váz valóban ugyanaz, csak a körítés kicsit más, mondjuk úgy a megfogalmazás. Azért a pasik, mindkét feladatsorban befigyelnek kicsit… ;)

Michelle Obama tanulságos gondolatit megfogadva (amit haha, nem árulok el, keressétek a könyvben vagy az oldalon! ;P ) megnéztem Nóri és Erika aznapi angyali üzenetét.
Bemelegítő gyakorlatként saját lejátszási listát kellett létrehozni a kedvenc zenéinkből, ehhez ők is adnak némi támpontot. A zenéket jó lenne reggelente pl.: ébredéskor vagy a fürdőszobában hallgatni, hogy jobban induljon a nap. Hát megnézném mit szólna ehhez a babám, a párom és a szomszéd szobában alvó anyám hajnali 5.20-kor…
Úgy döntöttem, hogy a lejátszási listát majd az irodába érkezvén hallgatom, amíg nem ér be a kollégám. Mivel digikukac munkánk van (8 óra mappázás monitor előtt), és állandóan fejhallgató van rajtunk, nem zavarjuk egymás köreit. Mehet a zene! Legutóbb nálam Robbie Williams.

A mai sport – bemelegítésként - egy teljes zeneszám végig ugrálása! Úgy képzelem ez hangulatfokozónak sem rossz, de azért mosolyogva elgondoltam kerekesszékesként ezt, hogy fogom megoldani?!
Amikor dolgozom, a kerekesszékből átülök irodaszékbe, mert az fel-le állítható, könnyebb az asztalhoz így idomulni. Nóri J.Lo-t említette alapnak, én mást választottam…

…és most képzeljétek el, hogy ezt full hangerőn, egy légpárnás irodaszékben popsirázva végig ugráljátok! Sírtam a röhögéstől magamon! :)  

A másik ilyen csúcspont a tisztító kúra, amire még (lévén tegnap óta van meg a könyv) sem lélekben sem alapanyagban nem voltam felkészülve. A frissen facsart citromlével, kölessel, zöldségekkel szemben egy energiaital, egy győri édes szendvicskeksz és két magos kifli állt. Ijedtemben előkaptam az íróasztal mélyéről a sárgacsomagos, vésztartalék abonettet és azt kezdtem majszolni szorgalmasan. Persze, ahogy Erikáék is mondják nem szentírás a program, el lehet térni tőle, ne de nehogy már az első nap elcsússzak ilyesmin. Valójában eléggé megoldás centrikus ember vagyok, igyekszem alternatívát keresni.

A hálacetliken is agyaltam, végül, hogy senkit ne zavarjon a hűtőn vagy a wc falán (mert nálunk csak ott van hely) a blogot neveztem ki felületnek.
A mai hála cetlim:

Előzmények...

Az Angels' Army létezéséről 2012. tavaszán hallottam először Szily Nóra egyik beszélgetős műsorában. Az első rendezvényre, a 2012. szeptember 19-i Spiritre kisebb szervezés után jutottam el, majd egy nyereményjáték kapcsán a Schwarzkopf "örökbefogadott" és részt vehettem egy csodálatos csajos napon az Angyalműhelyben. Tegnap pedig a Allee Libri könyváruházában kézbe vehettem a saját hitelesített és dedikált  Angyalműhely - Valódi nők, valódi érzések c. könyvemet. Az élménybeszámolómat itt olvashatjátok:

Angels' Spirit:
http://gurulandi.blogspot.hu/2012/09/az-en-angyalom.html
http://gurulandi.blogspot.hu/2012/09/angels-spirit.html
http://gurulandi.blogspot.hu/2012/09/angels-spirit-elmeny-beszamolo.html

Angyalműhely:
http://gurulandi.blogspot.hu/2012/10/angyalmuhely-adok-kapok.html
http://gurulandi.blogspot.hu/2012/11/angyalmuhely-elmenybeszamolo.html

Dedikálás:
http://gurulandi.blogspot.hu/2012/11/egy-napos-hetvegerantottas-tortilla-es.html

A mai nappal belekezdtem én is a 30 napos programba, ami így katartikus módon a Karácsonyi Spirittel fog befejeződni... 28 éves, kerekesszékes édesanyaként szeretném veletek megosztani e nagy kaland, a program során szerzett tapasztalataimat... már izgulok! :)

Énidőre fel!

http://www.angyalmuhely.hu/profil/Sugi