15. nap: Félidő

Ideje szembenézni a halogatáslista legalsó, harmadik pontjával. Ez nálam a fogorvos.  Kiskamasz korom óta nem vagyunk jóban, bár viszonylag problémamentesek a fogaim, az emlékeim kevésbé… de nincs mese bejelentkeztem.

Ezt a feladatot lazítandó ma el kellene kezdeni szervezni, az Angyalavató partit. Szinte nehezebb feladat, mint a fogászat… Az anyagiakon túl az a gond, hogy a környezetemben senki nem veszi komolyan, amit csinálok, már mint ezt a 30 napos programot. A legtöbben egy újabb hóbortos-spirituális pénzköltő hablatynak tartják. S én hiába kezdem érezni a változást, gyakorlatilag a férjemen kívül (aki szintén kb. megsimizi a buksimat, de legalább nem szól le) nem igazán van partnerem a dologban. Még az ún. szárnysegédem is csak névleg az. A két barátnőm általában lelki támaszra szorul, a családom többi tagjáról nem is beszélve…. Nem igazán lehet velük „ereszd el a hajam” vidáman bulizni. Támogatást és erőt leginkább azok jelentenek, akik részt vettek az Angyalműhely napon. Amikor meséltem róla a környezetemben (és tényleg mindenről részletesen!) ill. olvasták a facebookos nyereményjátékot, legtöbben azt hitték csak egy mostanában felkapott átalakítós nőci-nap volt, pedig akkor tényleg elindult bennem valami… Valahogy bánt, hogy mennyire nem nyitottak erre és hogy csak a „rosszat”, a manipulatív pénzköltést látják benne (holott nem csináltam eddig többlet kiadást a program miatt). Úgy érzem, ha egy nő változni akar, azok akik nincsenek még erre felkészülve, visszahúzzák őt. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy a változás az én döntésem, és akár értik, akár nem, nem erőltethetem másokra. Csupán egy még vidámabb, pozitívabb ént adhatok nekik.
Az Angyalavató parti szempontjából azonban nagyon bánt, hogy nincs kit meghívni, nincs kivel ünnepelni és bármennyire is imádom a férjemet, ezt szerettem volna csajosan, tapasztalat cserélgetve, vagy legalább ellelkendezve, igaziból megünnepelni: fehér ruhával, pezsgővel, lufival, egész este vidáman, sok emberrel. (Jé, ez majdnem esküvőnek hangzik :)
Huhh, bocsánat, ez kicsit nyafkának tűnhet, de hát ilyennek is kell lenni, ma ezt hozta ki belőlem a program… Azért a statisztika még így is bőven pozitív!
Nem tudom mi lesz, de bízom benne, hogy jó úton járok és nem adom fel!

Néha megállok egy pillanatra, s valóban úgy érzem magam, mint egy ANGYAL.