A „no lift” az első feladat, amit kerekes székesként, nehéz
átvariálni, mert ugyebár a „használj lépcsőt” esetemben elég vicces és merész
lenne… helyette azonban megfogadtam, hogy csak annyit liftezek ma amennyit
feltétlenül szükséges, ettől ugyan fittem nem leszek, de újratervezésben (akár
a GPS :) erősödöm… :)
A kívánságtérkép módszerével már néhány évvel ezelőtt találkoztam
és meg is csináltam, bár azt hiszem akkor túl nagyokat álmodtam… Az első
albérletváltásig kinn is volt a falon, aztán valahogy elkallódott. Most
megtaláltam a gépen a fájlt. Elmosolyodtam, mire vágytunk akkoriban (mert a
párom vágyai is rajta voltak), konkrét megnevezés, határidők, anyagiak… Bár
viszonylag kevés dolog valósult meg a kijelölt határidőre, azért a gyereket
összehoztuk… :)
Most – szintén GPS alapon – aktuális az újra tervezés. Megfigyeltem magamon, milyen sokat változtam. Konkrétabb lettem, igaz családcentrikusabb és ezáltal sokkal kötöttebb is. Bárki bármit mond, egy szingli könnyebben önmegvalósíthat vagy válthat munkahelyet „hobbiból”, mint az, aki egy (vagy több) családért felel. Hiába lenne valaki – most nagyot mondok – világjáró felfedező vagy önkéntes, árva gyerekek mellett Afrikában, ha már nem csak önmagáért felelős. Önkéntességből pl. nem lehet megélni. A pénz nagy úr. Ebben az esetben nem lehetsz önző, hogy „már pedig én olyan állást keresek, ami boldoggá tesz”, de… és itt jön a nagy betűs DE, meg kell találni, azokat a kiegészítő tevékenységeket, amik egy fapofával végzett 8 (vagy több)órás megélhetési meló mellett mégis helyrebillentik az egyensúlyt. Néha „apróságok” is feldobják az ember hétköznapjait: család, barátok, hobbi… A „nagy” lehetőségek megtalálása néha hosszú folyamat, én is keresési, tervezési fázisban vagyok… de már tudom mit szeretnék.
Most – szintén GPS alapon – aktuális az újra tervezés. Megfigyeltem magamon, milyen sokat változtam. Konkrétabb lettem, igaz családcentrikusabb és ezáltal sokkal kötöttebb is. Bárki bármit mond, egy szingli könnyebben önmegvalósíthat vagy válthat munkahelyet „hobbiból”, mint az, aki egy (vagy több) családért felel. Hiába lenne valaki – most nagyot mondok – világjáró felfedező vagy önkéntes, árva gyerekek mellett Afrikában, ha már nem csak önmagáért felelős. Önkéntességből pl. nem lehet megélni. A pénz nagy úr. Ebben az esetben nem lehetsz önző, hogy „már pedig én olyan állást keresek, ami boldoggá tesz”, de… és itt jön a nagy betűs DE, meg kell találni, azokat a kiegészítő tevékenységeket, amik egy fapofával végzett 8 (vagy több)órás megélhetési meló mellett mégis helyrebillentik az egyensúlyt. Néha „apróságok” is feldobják az ember hétköznapjait: család, barátok, hobbi… A „nagy” lehetőségek megtalálása néha hosszú folyamat, én is keresési, tervezési fázisban vagyok… de már tudom mit szeretnék.
Anya vagyok és feleség. Napi 8 (és fél) órában dolgozom, mint bárki más. Hálás vagyok, hogy van hol. Ahhoz azonban, hogy én Én lehessek, kellene valami plusz, ami úgy érzem egy kreatív, segítő tevékenységben nyilvánulhatna meg. Szeretnék adni valamit az embereknek! Szeretnék egy második munkahelyet (nem feltétlen anyagi értelemben, bár az se lenne rossz :), ahol a fent említett módon teljesíthetném ki magam. Ugyanakkor szeretnék fizikailag is jelen lenni, aktívan tevékenykedni, segíteni másoknak és nem csak az otthonom egyik sarkában összeeszkábált kézműves cuccokat vásárra küldeni, némi aprópénz reményében… én nem ilyen vagyok! Sokkal jobban kedvelem az aktív életmódot a begubózásnál.
Kérdés: Hajlandóak-e mások lehetőséget biztosítani nekem?
Szeretnék olyan mentorokat, ha úgy tetszik segítő angyalokat találni, akik mellett tanulhatok, fejlődhetek, hogy én is pozitív gondolkodásra ösztönözzek hullámvölgyben élő embereket és segíthessek majd azoknak, akik ezt szívesen fogadják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése