A program második szerdájához érve, s a feladatot olvasva, valahol a kisagyamban leghátul felsejlett bennem egy alliteráció: szadista szerda. (Vagy inkább mazochista?)
Múlt héten szemöldökszedés, ma fogorvos… A felismerésen felbuzdulva megijedtem, és most először előre lapoztam a könyvben! Huhh… Megkönnyebbültem, és fejben máris átprogramoztam a dolgot: jövő héttől a Szadista Szerdák ugyanis Szeretem Szerdák lesznek! :)
A gondolatmenetet továbbvivén próbáltam a többi hétköznapnak is valami pozitív, kifejező jelzőt találni, mint:
- Hurrá Hétfő (telve energiával spuri dolgozni! Mindenre képes vagyok! Wáááááááááá! :)
- Kedves Kedd (egy mosoly vagy pár kedves szó mindenkinek jól jön)
- Szeretem Szerda (fel kell dobni a hét közepét :)
- Csodás Csütörtök (mindjárt péntek)
- Pompás vagy Pazar Péntek (WEEEEKEEEND!!! :)
Dilis vagyok, beismerem! :)
Szerda, a hét közepe. Vagyis csak a hétköznapoké, mert valójában ugye a Csütörtök lenne az, ám a mohó, de szorgalmas Szerda elbitorolta tőle ezt a címet, mondván:
- Hohó, én vagyok az idősebb és ha már ezeknek a jóembereknek dolgozni kell, hadd legyen meg az az érzetük, hogy közelebb a hétvége, ha hamarabb a közepe!
Amúgy semmi bajom a szerdával, szerdán születtem. Még egy középkategóriás zenei lejátszólistám is van ezekre a napokra (ami mivel mással, mint macskás klippel kezdődik).
A fürdőszoba randi (többek közt hely hiányában – panel), hálószoba-nappali randivá szelídült, mivel Mima manó, szándékunkat megérezve tettekben (konkrétan nem elalvásban és masszív kiságyban állással) fejezte ki abbéli nézetét, hogy még csak ne is kísérletezzünk összebújással vagy egy kistestvér összehozásával…
Ja és az elmaradhatatlan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése