19. nap: Meghívó

Gyerekkoromban imádtam meghívót készíteni. Ez azon kedves kreatív elfoglaltságunk közé tartozik, amit felnőtt fejjel ritkán űzünk, pedig igazán szórakoztató és alkotó énidő lehet. Igaz a mai digi-világban sokkal egyszerűbb (és gazdaságosabb) az „arckönyvön” létrehozni egy eseményt és ahhoz klikkelgetve csatlakoztatni embereket, de így pont a készülődés varázsa veszik el.

Én legutoljára az esküvőmre készítettem meghívót. Párommal már 7 éve voltunk együtt és azt mondják ez vízválasztó év, hát mi elhatároztuk, hogy keresztbe teszünk a babonának! Tavaly május 28-án tudtuk meg, hogy a diplomaosztónk július 2-ára esik. Mindkettőnk családja vidéken él, ritkán találkoztunk, de tudtuk, hogy erre a neves eseményre feljönnek. Beszélgettünk róla, milyen poén lenne, leszervezni akkorra az esküvőnket, úgy, hogy a család csak aznap tudja meg, hogy kettős ünnepség lesz... Megcsináltuk! Kereken 30 nap kell az anyakönyvi hivatalban a házassági szándék bejelentésének elfogadásához, mivel hétfőn tudtam csak intézkedni, pontosan 30 nap múlva esküdtünk! Ráadásul Július 2-ára Budapesten egyetlen időpont maradt és pont a mi kerületünkben, du. 14h. (utána legközelebb október elején!). Mi ez, ha nem égi jel? :)
Meg volt hát a nagy meglepi: 10-kor diplomaosztó Óbudán, 14-kor esküvő Újbudán!
Büszke vagyok magamra, mert elárulom 30 nap alatt leszervezni a 0-ról egy komplett esküvőt, szertartással, ruhával, virággal, meghívó, zene, vacsi, torta, s mindezt a család előtt titokban tartani, miközben épp államvizsgáztunk, albérletet váltottunk, nem kis teljesítmény! Az utolsó 3-4 napban végig rosszul voltam, azt hittem az idegesség, de rövid úton kiderült MÁS miatt..... ;) Húzós egy hónap volt, de imádtam minden percét! :)
Nagyon gondosan megterveztem mindent: rajzolgattam, szerkesztgettem, nyomtattam, kivágtam, lukasztottam és szalaggal átfűztem mind a 100 meghívót. 

Nem volt egy rövid folyamat, de közben végig ott szólt a fejemben és a fülemben Josh Groban You raise me up-ja- aminek végül a refrénje magyarosítva felkerült a meghívónkra a zene pedig a szertartás utáni gratuláción akkora sikert aratott, hogy bár csak egyszer játszhattuk volna le, mert a futószalagos hivatali esküvőn ennyire van idő, a „dj” kétszer játszotta le… :)

Száz szónak is egy a vége, meghívót gyártani jó! Kívánom, hogy Ti is olyan nagy élvezettel készítsétek el a meghívótokat az Angyalavató partira, mint én az esküvőmre!