30.nap: Valami új kezdete…

Az Angyalképző utolsó napja valaminek a vége és a kezdete is egyben. Nóri és Erika arra biztatnak, hogy maradjunk tudatosak, a már felvett jó szokásainkat őrizzük meg és fordítsunk magunkra naponta minimum 30 percet. Ha követtétek velem együtt a programot, ez igazán nem lesz nehéz! Folytathatjuk továbbá a Halogatás lista írást (hármasával, hogy kevésbé legyen ijesztő) és a tudatos napirend ill. programtervezést. Apropó, ma van a hálavacsi a szárnysegéddel.

Meghatódtam mikor megnéztem a lányok búcsú videóját… (Most tényleg vége? Ennyi volt? Nincs több tipp, videó, kedves biztatás  – enyhe kétségbe eséssel kevert megható pillanatai a fél-interaktív búcsúnak az angyalmuhely.hu –n, miközben azért büszke is vagyok magamra, hogy „igen, végig csináltam!”) Kicsit úgy érzem magam, mint amikor szeretsz egy tévé sorozatot vagy olvasol egy jó könyvet, megtörténik a hepiend, a királyfi elveszi a királylányt és hopp vége a sztorinak. Nem lezáratlan, tök pozitív, de mégis bánod, hogy vége… csak még egy kicsit, csak még pár napig hadd merüljek el abban, ami jólesik a lelkemnek..! Az Angyalképző folytatása az ÉLET. Egy tudatosabb, boldogabb, nőiesebb, felszabadultabb élet, és csak rajtunk múlik miként alakítjuk!

A mai nappal ténylegesen véget ért a 30 napos Angyalképző programom, amit 3534 perccel azaz 58,9 óra énidővel (vagy ahogy én hívtam angyalidővel zártam) - azt hiszem ez elég jó eredmény!:)
Köszönöm mindazoknak, akik támogattak a program során, különösen Anyukámnak , férjemnek, valamint Koppány Rolandnak (kisöcsém :) Hruskó Erikának, Székelyhidi Áginak, Csuka Joli PP tréneremnek, Hiba Dóri babafotósnak,  angyalhugicáimnak: Lenkey Judynak, Medics Szandinak, Regenbach Zsófinak és az Angels' Army teljes csapatának! <3 :)

Az Angyalképzőt bátran ajánlom minden olyan lánynak, nőnek, aki szeretne egy kicsit tudatosabb és kiegyensúlyozottabb életet élni vagy akár család, gyerek mellett meglelni azt a picike pluszt, ami feldobja a mindennapjait. Ez alatt az egy hónap alatt, nagyon jól éreztem magamat, sok vidámságban, örömben, felismerésben és megismerésben volt részem és kerekes székesként is bátran ajánlom, mert nincs a programban megoldhatatlan feladat (legfeljebb néha kicsit újraformáljuk a kihívást :) ehhez ajánlom "segédanyagként" az Angyalképzőről vezetett blogomat: http://angyalido.blogspot.hu/

Sok olyan feladat volt, ami már az életem része, de néhány új szokást is sikerült beépíteni, ilyen az álomnapló, a hálacetli és a rendszeres edzés. Figyeltem a bőrápolásra Törköly Antia, és az étrendemre Nagy Eszter Anna tanácsai által és a lelki békémre Székelyhídi Ági útmutatásával. Akadtak felemelő, megható vagy épp "magamba szállós" pillanatok... Az Angyalműhely nap (a Schwartzkopf jóvoltából) hatalmas élmény és energiabomba volt nekem és amennyiben a későbbiekben módom lesz rá, szeretnék részt venni egy Soul és egy Life napon is, valamint továbbra is ellátogatok a budapesti Angels’ Spiritekre.

Íme a végére a blogolvasóknak egy kis feladat: az én kedvenc napjaim az alábbiak voltak: 1, 4, 8, 9, 13, 16, 19, 22, 23, 25, 27 (keressétek vissza! ;)
Még egyszer mindenkinek köszönöm, élmény volt veletek! :)

29.nap: Programszervezés

Ha volt a program alatt szárnysegéded, holnap este ünnepeld őt meg egy hálavacsival és hála ajándékkal (valami „angyali” aprósággal)! Szerdára pedig már most tervezd meg az estédet! Nos, ezzel könnyű dolgom, lesz: szépülni fogok a csütörtöki Karácsonyi Angels” Spiritre! Már nagyon várom! :)

Az Angyalbiblia azt tanácsolja, hogy a következő 2-3hétre gondosan táblázzuk/tervezzük be a napjainkat, tűzzünk ki célokat, határidőket! Ha folytatjuk a hagyományt ez a szokás beépül a mindennapjainkba és megkönnyítheti az életünket. A határidőnapló minden nő jóbarátja…! :)
Én minden évben veszek egyet és több- kevesebb sikerrel használom is, ám vannak erre kifejezettem okos telefonra letölthető alkalmazások is.

Ma csodálatos dolog történt velem:
Alighogy meghirdettem a munkahelyemen az adománygyűjtést a Wesley ovi számára, megkeresett az egyik kollégám és elmesélte, hogy az énekkarhoz ellátogatnak az ovisok, most szerdán és együtt fognak énekelni! Erről nem is tudtam, kicsi a világ! Meghívtak a karácsonyi ünnepségre és én örömmel elfogadtam! :)

27-28.nap: Angyalavató és kívánságlámpás

Szombat: Party time! :)

Ha minden jól ment, meg volt a helyfoglalás, meghívók kiküldése, szépülés, nagy alvás, akkor mára csak a buli maradt. Én sosem voltam az a magamat ünnepeltető fajta, ezt most sem tudtam levetkőzni teljesen… így hát meghirdettem az Angyalavatót, piros vs. fehér dress kóddal, és egy kis cselhez folyamodtam. A legtöbben ugyanis úgy tudták az angyallá válásomat ünnepeljük (ez részben igaz is volt), de valójában három (köztük a férjem) fiúismerősünk decemberi szülinapját ünnepeltük! Folyt a sör, forralt bor és mézes pálinka, jó kedvünk lett hamar! Volt hát nagy meglepi, mikor a Tranzitba beállított öcsém -  aki szintén decemberi – a tortával és rajta a „3”-assal, amit senki se tudott először hova tenni…

A buli nagyon jól sikerült, zárásig maradtunk! :)

Vasárnap:
A józanodás és kívánságlámpás napja…
Visszagondolva az elmúlt egy hónapra és összegezve a történteket, azt hiszem egész jól sikerült teljesíteni a programot. A legtöbb feladatot akadálytalanul teljesítettem, amin kellett picit módosítottam. A 30 napos program segített kicsit jobban fókuszálni magamra és olyan énidőket teremteni, amit valószínűleg magamtól nem tennék, vagy nem venném észre, hogy az az. Az Angyalképző legjobban a tudatosításban és az egészségesebb énkép kialakításában volt nagyon hatékony, hálás vagyok, hogy szeptemberben ráleltem az Angels’ Army csapatára, hogy általuk és a könyv, valamint a programjaik által még jobban kiteljesedhettem! A programnak sok olyan pontja van, amit ezután is tartani fogok pl.: a hálacetlit, csak már ez hálanapló formájában! :)

Sajna sikerült kollektíven kissé megfáznunk, Mima manóm is belázasodott, így nem tudtunk elmenni otthonról. A kívánságlámpást azért valamikor beiktatjuk. Addig is Jacquie Lawson egy képeslapjával búcsúzom, bennem hasonló hangulatot keltett… :)

http://www.jacquielawson.com/preview.asp?cont=1&hdn=0&pv=3346761&path=98301

26. nap: Kényeztető péntek: bőrradír, manikűr, masszázs és sok-sok alvás

Holnap van a nagy nap! Várod már?
Ha igazán ráhangolódtál, akkor olyan lesz, mint egy esküvő vagy egy kerek évfordulós szülinap. Az ilyen nagy eseményekre pedig illik rápihenni. Miután mindent lecsekkoltunk a buli körül és gondosan áttanulmányoztuk a hét elején megírt karrier tervünket, Erika és Nóri a videó üzenetben figyelmeztet arra, hogy ezt a program lejárta után is minél sűrűbben nézegessük (és persze tegyünk is érte). A héten a papír-írószerboltban nem bírtam ellenállni és megvettem egy könyv vastagságú vonalas füzetet, aminek a borítóján rengeteg különböző ajtó van. Magamban elneveztem lehetőségek könyvének…

"A sors nem más, mint egy ajtó, de te döntöd el, hogy belépsz-e rajta vagy visszafordulsz."  

A nap hátralévő részében a szépülésé és lazításé a főszerep. A lányok azt javasolják, ma kivételesen rendeljünk házhoz valami finom ételt és adjuk át magunkat a relaxnak. Ebbe belefér akár egy masszázs is. Én őt ajánlom (megbeszélés alapján Budapesten házhoz is megy és nagyon érti a dolgát :) :

Éva (+36 30 400 9889)

Teljes test (60perc) 3000Ft

Rész masszázsok:

Hát,nyak,váll (30perc) 1300Ft

Derék és lábak (30perc) 1000Ft 

Talp (50perc): 2500Ft

Én azt hiszem ami a vacsit illeti a sushi és a Wasabi mellett döntök, és utána szépre alszom magam… :)

25. nap: Álomfejtő partiangyal

Elérkeztünk ahhoz a részhez, amikor a kb. 3hete leírt álmokat, álomfoszlányokat kezdjük elemezni, ehhez különböző netes portálok is segítségünkre lehetnek:

Álomfejtés.net

Álomnapló.hu

Life.hu álomfejtő szolgáltatása

A várandósságom előtt szinte minden éjjel álmodtam, és az esetek 80%-ban valami borzasztóan negatívat: kergettek, lezuhantam, fék nélküli kocsiban ültem (nincs jogsim), felrobbantam, megcsaltak, becsaptak, leszúrtak, megöltek, megvertek, megettek… reggelre fáradtabb voltam, mint mikor lefeküdtem.
Az utóbbi időben keveset álmodtam, viszont élénken. Zömében fülledt vagy erőszakos álmaim voltak. Pont ma reggel azt mondta a párom:
- Szegénykém, nem tudom mit álmodtál, de azt mondogattad: „csak vajazó kést kaphatsz!” – ez viccesen hangzik, de valójában azt álmodtam, hogy egy amerikai típusú kertvárosban lakom – nem néztem mostanában Szülifelit -, nagy hó van és engem májon szúrt valaki, akit ismerek (a valóságban nem tudom ki az). Filmszerű volt az egész, a fájdalom viszont valódinak tűnt...Azért próbálom a dolgok jó oldalát nézni, azt mondják, ha valaki halálával álmodsz, az sokáig él… :)

Párszor voltak jós álmaim is pl.: a kis hazánkban kóborló fekete párducról vagy egy hajnalban balesetet szenvedett fehér buszról, mindezt természetesen a média megjelenés előtt… Egyszer volt egy előző életes álmom is, legalábbis a kineziológus, akihez akkoriban jártam, ezt mondta…

Szóval Angyalok, akinek van, álomfejtésre fel! Azért próbáljátok mindenben a pozitívat keresni!

Egy új ruha, egy új bizsu, hajcsatt vagy körömlakk... Este jöhet a shoppingolás vagy ha nincs rá keret egy kis barátnőzős csere-bere, hogy mégis csak legyen rajtad valami új, valami régi, valami használt, valami kék… ja, nem, az más. Bár ha úgy vesszük örök szövetséget köthettek az új, pozitívabb, angyalosabb énetekkel a szombati Angyalavató partin és ezt nem árt méltóképpen megünnepelni! :)

24.nap: Angyalruha és Mikulás

Ma elővesszük az újholdkor és teliholdkor írt listát és kielemezzük, mi sikerült belőle, mi nem, mi indult meg a változás rögös útján… A telihold az elengedést, az újhold az új dolgok bevonzását segíti, a két lista pedig az önismeretedre fókuszál picit.

Este, ha egy totál új outfitre nem is futja az Angyalavató bulira, a gardróbot kell átfésülni fehér ruhadarabokért. A fehér kényes szín: piszkolódik, sápaszt, kövérít, de… ha megfelelően használod pl.: színes kiegészítőkkel, nagyon fel lehet dobni!
Én már a héten kezdtem ráhangolódni erre a szettre, de még nem döntöttem véglegesen. A feeling minden esetre megvan: Jókat pletyizünk a csajokkal a facebookon az angyalképző csoportban, gőzerővel dolgozom a hontalan ovi projekten, éneklek a munkahelyem karácsonyi kórusában és már javában meglepiket gyártok…és hangolódom!




Egyébként most van a Télapó estéje. Nálunk az történt, hogy én, mint a Mikulás szárnysegédje - hah ha :) - mindenkinek csempésztem valami meglepit, hol az ablakba, hol az ágyra, hol a kiságyra akasztott "My first Christmas" feliratú fehér prémes, rózsaszín plüss zokni-csizmába... Mindenki nagyon örült az apróságoknak, jó volt látni, hogy a 22 éves nagyobbik öcsém és az 52 éves Apukám ugyanúgy ráizgul a kinder tojásra (főként a benne rejlő játék összeszerelése miatt :), mint a férjem a virgács-szivarra.... A poén az volt, hogy annyira rákészültem másokra, hogy én nem kaptam semmit... végül kisebbik öcsém megkínált a kinder csokijából. :D
Hiába, egyik legszebb ajándék az őszinte öröm és a testvéri szeretet!

23.nap: Fuss, Forest! Fuss!!

A már felvett szokások, mint a korábban kelés, nyújtózkodás, rendszeres vízivás, hálacetli stb. és az Angyalavató buli szervezése mellett viszonylag ritkul a napközbeni feladatok száma.

Ma a halogatás listán szereplő második, azaz középső tételt kell elintézni. Tudom és megértem. Ha valamihez nem füllik a fogunk, azt nem szívesen tesszük meg, de nincs mese, essünk túl rajta! Elmosolyodtam, mikor elolvastam egy két évvel ez előtti bejegyzésemet, az akkori legnagyobb halogatásomról (ITT). Milyen jó érzés túl lenni rajta! Azt hiszem ebben a bázis egyik angyala, Lilla is egyetértene velem! :)

Délután/ este a kocogás művészetét kell bevezetni az életünkbe. Persze aki gyakorlatlan, elsőre ki fog purcanni, erre figyelmeztetnek is a lányok. Az Angyalműhely könyvben Nagy Eszter Anna tanácsait követve azonban azt gondolom túl élhető a dolog. Kerekes székesként, a kocogást kiváltandó, a tekerést javasolnám, annak aki bírja (igaz ez télen nagy kabátban elég macerás, de lesz még tavasz! :) Akinek az állapota nem engedi, - pl.: elektromos kerekes székkel közlekedik – tegyen esténként egy negyedórás sétát a friss levegőn. Egyszer a jóga tanárom azt mondta, hogy nagyon sok minden múlik az elménken. Ha pl. nem tudok fizikailag futni, akkor nagyon-nagyon erősen képzeljem el! Képzeljem el, hogyan mozdulnak, dolgoznak az izmaim, hogy veszem a levegőt, hogy ver a szívem, képzeljem el a talajt a lábam alatt, ahogy újra és újra dobban rajta cipőm talpa… Garantálta, hogy jobban el fogok fáradni, mint akik tényleg futnak… igaza lett. Ahhoz, hogy ez a gyakorlat tényleg jól sikerüljön, egyedül kell menni és nem a barátnőddel vagy a pároddal csacsogni közben! Zene szólhat.

Estére gyertya szertartásos teázást ajánlanak a csajok. Az én egyik kedvencem a Bio Mandala tea, Harmony – Belső Tűz keveréke. Melegen ajánlom! :)

A "Harmony" egy speciálisan összeállított teakeverék. Klasszikus keleties íz, amely színt visz mindennapjainkba. Az indiai Ayurvéda ősi tudománya szerint ezen fűszerek növelik a testben a tűz elemet. Téli napokon segít a felmelegedésben. Próbálja ki zab-, rizs- vagy szójaitallal keverve, mézzel vagy nádcukorral édesítve!



Összetétel: fahéj*, almagranulátum*, gyömbér*, kardamom*, szegfűszeg*, bors* ökológiai gazdálkodásból

A mi mai sétánk tesómmal Mikulás ajándék váráslásba fulladt, de mentségünkre legyen szólva két helyszín közt, igen sokat voltunk a friss levegőn, miközben megérkezett az első igazi, téli nap és hatalmas pelyhekben hullott a hó! Gyönyörű, hangulatos látvány volt! :)

22.nap: Kívánságtérkép és „no lift”… GPS üzemmód

A „no lift” az első feladat, amit kerekes székesként, nehéz átvariálni, mert ugyebár a „használj lépcsőt” esetemben elég vicces és merész lenne… helyette azonban megfogadtam, hogy csak annyit liftezek ma amennyit feltétlenül szükséges, ettől ugyan fittem nem leszek, de újratervezésben (akár a GPS :) erősödöm… :)

A kívánságtérkép módszerével már néhány évvel ezelőtt találkoztam és meg is csináltam, bár azt hiszem akkor túl nagyokat álmodtam… Az első albérletváltásig kinn is volt a falon, aztán valahogy elkallódott. Most megtaláltam a gépen a fájlt. Elmosolyodtam, mire vágytunk akkoriban (mert a párom vágyai is rajta voltak), konkrét megnevezés, határidők, anyagiak… Bár viszonylag kevés dolog valósult meg a kijelölt határidőre, azért a gyereket összehoztuk… :)

Most – szintén GPS alapon – aktuális az újra tervezés. Megfigyeltem magamon, milyen sokat változtam. Konkrétabb lettem, igaz családcentrikusabb és ezáltal sokkal kötöttebb is. Bárki bármit mond, egy szingli könnyebben önmegvalósíthat vagy válthat munkahelyet „hobbiból”, mint az, aki egy (vagy több) családért felel. Hiába lenne valaki – most nagyot mondok – világjáró felfedező vagy önkéntes, árva gyerekek mellett Afrikában, ha már nem csak önmagáért felelős. Önkéntességből pl. nem lehet megélni. A pénz nagy úr. Ebben az esetben nem lehetsz önző, hogy „már pedig én olyan állást keresek, ami boldoggá tesz”, de… és itt jön a nagy betűs DE, meg kell találni, azokat a kiegészítő tevékenységeket, amik egy fapofával végzett 8 (vagy több)órás megélhetési meló mellett mégis helyrebillentik az egyensúlyt. Néha „apróságok” is feldobják az ember hétköznapjait: család, barátok, hobbi… A „nagy” lehetőségek megtalálása néha hosszú folyamat, én is keresési, tervezési fázisban vagyok… de már tudom mit szeretnék.

Anya vagyok és feleség. Napi 8 (és fél) órában dolgozom, mint bárki más. Hálás vagyok, hogy van hol. Ahhoz azonban, hogy én Én lehessek, kellene valami plusz, ami úgy érzem egy kreatív, segítő tevékenységben nyilvánulhatna meg. Szeretnék adni valamit az embereknek! Szeretnék egy második munkahelyet (nem feltétlen anyagi értelemben, bár az se lenne rossz :), ahol a fent említett módon teljesíthetném ki magam. Ugyanakkor szeretnék fizikailag is jelen lenni, aktívan tevékenykedni, segíteni másoknak és nem csak az otthonom egyik sarkában összeeszkábált kézműves cuccokat vásárra küldeni, némi aprópénz reményében… én nem ilyen vagyok! Sokkal jobban kedvelem az aktív életmódot a begubózásnál.
Kérdés: Hajlandóak-e mások lehetőséget biztosítani nekem?
Szeretnék olyan mentorokat, ha úgy tetszik segítő angyalokat találni, akik mellett tanulhatok, fejlődhetek, hogy én is pozitív gondolkodásra ösztönözzek hullámvölgyben élő embereket és segíthessek majd azoknak, akik ezt szívesen fogadják.

20-21. nap: Kirándulás és önvizsgálat

SZOMBAT

Hát igen, tél van. Nagyon. 

Családos programként kimentünk a karácsonyi vásárra. Kecske-káposzta… :)

Bár a nap szikrázóan sütött és felhőt nem láttunk az égen, a szél igen csak jeges volt. Ezért úgy döntöttünk szétfagyott tagjainkat – persze Mima kivételével - egy kis (lélek)melegítő forralt borral ajándékozzuk meg. Bár nem terveztük, de teljesen véletlenül több ismerőssel is összetalálkoztunk, akik később csatlakoztak hozzánk és az adventi forgataghoz. Nagyot mosolyogtam azon, mikor a vásárban a mézárus leányzó nagy örömködve jött oda hozzánk, hogy megnézze a lánykánkat, hiszen tavaly ilyenkor még a pocakomban volt. Hihetetlen, hogy repül az idő! Tavaly a Mikulás bácsi pocakjánál csak az enyém volt nagyobb, de pár nap és Mima már a saját szemével is láthatja a Télapót….. :)

2011. Mikulással

2011. Karácsonykor nagy pocakkal

2012. Párom munkahelyén már áll a fa :)

VASÁRNAP

Ma a tükör elé állva/ülve meg kell nevezni, azokat a tulajdonságainkat, amiket egy másik nő veszélyesnek tart bennünk, legyen az a szem, bőr, mosoly, kisugárzás, magabiztosság stb. Ez egy nagyon nehéz feladat! Egy: brutál őszintének kell lenni (és fenn áll a veszélye annak, hogy túl elbizakodottnak vagy pont ellenkezőleg önbizalom hiányosnak érezheted magad), kettő: másokat mindig könnyebb kiértékelni, mint saját magadat… Bevallom nekem a feladatban – mármint a pozitívumok kiemelésében – nem a tükör, hanem Pali fotói segítettek. Egyszerűen jó rájuk nézni és olyankor nem érzem magam elbizakodottnak sem. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, még olyanoktól is, akikről évek óta nem is hallottam. Még azzal is megkerestek, hogy nincs-e kedvem beszállni egy tánccsoportba… Mondjuk az efféle megkeresést kicsit felszínesnek érzem, de hát a legtöbb ember a külső alapján ítél. Azt, hogy más nők mit láthatnak bennem „veszélyesnek” nem tudom, hogy a pasik mit, azt pláne nem… :)

De azért örülök, ha a „Kerekes székben is NŐ vagyok” mini kampányom sikert ért el…

Photo by Nánási Pál

Este gyertya szertartás segített lecsendesedni. Székelyhídi Ági, mint mindig fantasztikus, egyszerű, de hatásos tippet adott az elengedéshez az Angyalműhely könyvben. Nem kell hozzá más, mint egy gyufa és két gyertya (az egyik lehetőleg aranyszínű). Érdemes végig csinálni!

Ui.: Nekem ez a feladat pont advent első vasárnapjára esett! :)