4. nap: Eszter majdnem kinyírta Nórit és Erikát…

Nem kell megijedni, nem merényletről van szó illetve csak átvitt értelemben… 

Történt ugyanis, hogy két nappal ezelőtti feladatom egyike a körömlakkozás volt. Ma reggelre észrevettem, hogy a művem kissé megfáradt, mert hát vacak a lakk, de mit tegyek, ha imádom az árnyalatát. Elhatároztam, hogy újrakenem, s elővettem az Eszter névre keresztelt acetonos körömlakklemosót. Az Angyalműhelykönyvet napközben az asztalon tartom és bele-bele olvasok néhány szabad percemben. Eszterről lekerült a „kalap” és ekkor pont a könyv mellett egyensúlyát vesztette… az ütő is megállt bennem! Hirtelen ijedtemben, akkorát löktem a könyvön (bocs csajok a megrázkódtatásért), hogy mint a régi vadnyugati filmekben, mikor a bárpultos végigcsúsztatja a pulton a whisky-s poharat, villámsebességgel végig siklott az asztalon és pont a szélén meg is állt! (Ugye nem kell ecsetelnem mekkora kárt okozott volna egy üveg aceton a „csajokban” és az egész könyvben…). Szerencsére a lemosó, így az asztalra ömlött, ahonnan a vattapamaccsal azonnal felitattam.
Utólag nevettem magamon, de azért nagyon megdobogtatta a szívemet az eset… :)

A tegnapi romantikázás jól sikerült. Ma reggel azon kaptam magam, hogy az Adam Lambert-féle Feeling good-ot éneklem az irodafolyosón (remélem, a kamerák hangot nem vesznek?!).

Mivel elég élménydúsak és színesek az álmaim, nem lesz nehéz álomnaplót vezeti. A feladatra egy régi határidő naplómat neveztem ki, amit valamiért akkoriban elhanyagoltam. Egyébként nagyon szép, 2007-es  kiadás Robert Doisneau (nem disznó!) fekete-fehér fotóival illusztrálva. Akkoriban szerelmes voltam Párizsba, így ebbe is beleszerettem, és csak a móka kedvéért ebben az évben is pont úgy jönnek ki a dátumok pl.: 2007. nov. 15. és 2012. nov. 15. is csütörtökre esik! Mi ez, ha nem égi jel? :)
Tegnap eljutottam odáig, hogy beszereztem a kölest és a zabpelyhet, haladás...Szerencsére a mai sportfeladat még kerekesszékesként sem okoz nehézséget, és fél literes palack is mindig akad.

Két törzshelyem van: a Tranzit Art Café és az Allee Libriben a Café Frei, mivel mindkettő akadálymentes. Mostanában legtöbbször ide beszélünk meg találkozókat. A mozival és barátnős beszélgetéssel azonban kicsit gondba vagyok. Két barátnőm évek óta páratlan és meglehetősen küszködik is a témával, értelmetlen lenne az kérdezni 1-10 mit gondolnak a párkapcsolatokról ill. mi hiányzik a 10-eshez? Egy szó: pasi. Egyikük sincs könnyű helyzetben, egyiküknek főleg fizikai akadályai vannak, a másiknak inkább mentális, érzelmi. Harmadik barátnőm – akivel nemrég vettük fel újra a kapcsolatot, na neki van barátja, jövő nyáron esküsznek. Ha ő is szeretné azt hiszem, vele beszélem meg a témát, de a mozi ma tuti halasztódik. Ám azt hiszem erre is kitaláltam a megoldást… ;)