„Befelé fordulás - A képesség, hogy valaki élvezi a saját társaságát az egyik legnagyobb ajándék, amit az élet felkínál. Megtanulni elfordítani a gondolataimat minden felelősségtől a nap végén, és a tudatomat a béke és jótékonyság állapotába vinni, képessé tesz arra, hogy egyre nagyobb és nagyobb súlyokat vigyetek, anélkül, hogy terhet éreznék. Amikor a belső látképem tele van gyönyörű gondolatokkal, minden, amit teszek, egy élvezet. Lágyan megnyugtatom a kaotikus szituációkat, és vigasz adok a zaklatott tudatnak.”
Bevallom nem vagyok rendmániás típus, bár azért szeretem tudni mi, hol van. Anyukám egyik kedvenc mondása: „Nincs kupi, csak rend előtti állapot…”. Ritkán jön rám a pakolhatnék és a takarítás láz, de ha igen, akkor tornádóként söprök végig a lakáson… Egy kiadós szekrény rendrakás, ruhaválogatás, hajtogatás kiváló lehetőség egyúttal a gondolataink rendszerezésére vagy akár kikapcsolására is, hiszen ilyenkor a feladat képes elvonni a figyelmünket a hétköznapi nehézségeinkről. A kiszanált darabokat elajándékozhatjuk a barátnőinknek vagy felajánlhatjuk jótékony célra. Gyerek- és kora felnőtt koromban legtöbbször mások "levetett" ruháit hordtam, igaz ép és szép darabokat. Mikor dolgozni kezdtem rákaptam a kilós és secondhand boltokra, így hatalmas ruha mennyiséget halmoztam fel, aminek persze negyedét nem hordtam... vagy azért, mert pillanatnyi fellángolás volt vagy azért mert a hamis énképemnek köszönhetően azt hittem jól áll majd az adott darab, de hazaérve kiderült tévedtem. Beismerem egy időben kifejezetten boltkóros voltam, de felismertem, hogy a vásárlás csak hiánypótlás volt számomra...
Most nyár végén válogattam le a teljes ruhatáramat, egyfelől nehéz, mert számtalan darabhoz érzelmileg kötődtem, másfelől, megkönnyebbülés volt elengedni „őket”. Rend volt, katonás, behajtogatott kupacok, és sok felszabadult hely… (Sajnos, ez nálam ideig-óráig tart :) Két félember nagyságnyi zsák ruhát adtam le a vöröskeresztnek.
Hasonlóan terápiás hatással van rám a hűtő rendberakása is, bár ezt a módszert hétvégén Anyukám lestoppolta… nekem most marad a körömlakkok és sminkszerek átnézése.
Ugyanígy nyugtatólag hat, ha ügyködök-kreatívkodok valamit. A hétvégén szétnéztem a hobbi boltban,s már előre örültem annak, hogy az alapanyagokat nézegetve kiötöltem, miket alkotok majd az ünnepekre! :)
A külsőre visszatérve meg van a három teljes garnitúra, amiben jól és nőiesnek érzem magam, bár nem volt egyszerű kiválasztani. A kerekesszék miatt szerencsére a popsim nem okoz gondot, hisz rajta ülök... szoktam mondani, csak a kiváltságosok láthatják... ;) A legnagyobb gondban mégis a fehérneművel voltam, mert bár a szoptatás előnye a nagyobb cici, de sajna a melltartóim nem nőttek, csak nyúltak egyenes arányban vele… Az Angyalműhely napon, ha valaki azt kérdezte volna tőlem, mit hoznék el – természetesen Erika pulcsiján kívül :) – azt a melltartót választottam volna, amit Holdampf Linda adott rám. Olyan isteni érzés viselni, mintha semmi nem lenne rajtad, ugyanakkor szintekkel emeli a dekoltázs látványát egyúttal az önbizalmadat… Évek óta nem vettem fehérneműt – ciki, nem ciki – de most fizu után beruháztam egy ilyenbe a H&M-ben. Megérte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése